A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)

E-szekció - Knézy Judit: Gazdasági változások Belső-Somogyban a XIX. század második felében

már gyakori a „vasas kocsi" vagy „vasas lószekér", „vasas eke", „vastengeles kocsi" is, ritkábban előfordult a „vaseke", „vasfogas"/'

1 Sarló nincs minden férfi hagyatékában, de a nőkében igen. Az 1850-es évek a kaszás aratás paraszti földeken való térhódításának az ideje Belső-Somogyban. A csökölyiek áttételes emlékezete még tud arról, hogy „gyerökök és lányok, (tehát sarlós aratók) az 1850-es években elmentek a Csépán urasághoz aratni." Ezidőtájt a szomszédos Jákóból jött kaszásoktól tanulták meg a kaszás aratást/'

2 A Gazdasági Lapok somogyi tudósítója az 1850-es évek számos gazdaság' nehézségéről beszámolt. Megjegyzései visszacsengenek későbbi gazdaságtörténeti munkákban. 1853-ban nagyszerűen jellemzi a háromnyomásos ugarrendszer hátrányait: „Somogyban a három nyomásos ugarrendszer divatozik még ott is, hol a földek tagosítva vannak, mert mindamellett a földek szanaszét fekvése, a sertés járás és közlegelő miatt váltógazdaságra gondolni sem lehet. A föld egyharmadát ugarban hevertetni, a szomszédéhoz hasonló magot vetni, a vetést és a takarítást vele együtt tenni . . ."

/i:1 — ezek a kényszerek hátráltatják a szabadabb gazdálkodást. A gabona a jelzett időben leginkább a veszprémi piacon kelt el, ami elég messze volt.

44 E lapból értesülhetünk a gabona nyomtatásának elterjedtségéről Somogyban: ,,általában rossz szokása az somogyi népnek, hogy letakarított gabonáját nyomtatás végett udvarára szokta hordani."

45 A tehetősebb gazdák munkaerőhiánnyal küszködtek, mert aratni, napszámba nem kaptak embert: „Somogyban az aratás a középszerűnél is silányabban ütött ki. A napszám mondhatatlanul drága, s mintegy a sok esc miatt mindenben hátramaradtunk, a saját mezején is ezer teendőt találó nép még fölcsigázott árért sem megy napszámba."

40 Jól látja, hogy ha el is mennek a nyári aratási és egyéb munkákra az arra rászorulók, a téli „heverőnapok" felemésztik keresetüket, marhájuk munka híján hasznot nem hajt. Ezért, ha félre szeretne pénzt tenni „nyáron át terhet szállítani, s így mezei munkáját elhanyagolni kénytelen." Szó esett a Gazdasági Lapokban a faárak emel41 Pl. Aracs, Isbált István 3'4-ed telkes hagyatékában (Nagyatádi cs.kir. járás 1856. 5. 1—56. 1. tok 330). „... 1 szió szék, 1 avit szekerce, 1 íalapát, 2 szecskatartó, 1 avit nagy fafűrész ... 1 vonyó kés, 4 furu kisebb, 3 véső, 2 avitt kapa, 2 fa villa ... 1 fejsze ... 2 kasza, 1 rudazó kötél, 1 pár lószerszám ... 1 vasas lószekér, 1 vasas eke, fataliga". Ugyanebben az iratcsomóban (350. sz.) a taranyi Zadravetz Ferenc fél telkesnek: „...2 fúró, 2 fejsze, 4 széles kapa, 1 irtó kapa ... 1 lakókocsi, lószerszám, i ökörszekér, 1 szárny, 1 eke taligával, 1 vas fogas, avét borona, 2 kasza, 4 sarló ..." Taranyban Szórják Éva, özvegy (Nagyatádi cs.k.j. bíróság 1854. 2. tok. 230 1.) vagyonát képezte többek között 1 „vasfogas" borona is, 3 favella, 1 vasvella, stb. Nagy Samu 1/4-ed telkes Rinyaszentkirályi lakosnál (Nagyatádi cs.k.kj. 1854. 2. tok. 267.) „1 vaseke" mellett: 1 vasvilla, 1 széles kapa, 1 vasborona, 1 kasza, 1 irtó kapa, 1 fatengeles kocsi, 2 hosszú oldal, 1 taliga .. .1 pár lószerszám, 1 pár nyaklókötél, 1 rossz rudazó, 1 szóró lapát... 1 favilla, 1 gereble, 1 létra, 12 db üres kas ..." stb szerszámok, munka- illetve közlekedési eszközök maradtak a hagyatékban. 42 Emlékezet szerint a gabona gazos volt, a gyerekek összeverekedtek, csak nehezen tudták rávenni őket az aratás befejezésére. Knézy 1977. 15. '""'Gazdasági Lapok, Tárca 1853. febr. 20. 97. 44

U.itt: „E vidék gabnapiaca Veszprém, csak az a baj, hogy ott ... minden nap más ára szokott lenni a gabonának." 43 Gazdasági Lapok, Tárca 1853. febr. 20. 97. 4(i Gazdasági Lapok, Tárca 1853. aug. 14. 393.