A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)

Az ENSZ Statisztikai Hivatala a következőket ajánlotta: „A település egy bármely nagyságú külön oszthatatlan lakóházcsoport, amelynek neve vagy helyileg felismerhető státusa van, és amely különálló társadalmi egységként működik." Ez a meghatározás már nem veszi figyelembe a munkahelyi funkciót, csak a lakófunkciót ismeri. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy Mendöl Tibor a munkahely és a lakóhely egységéről beszélt. Ha a település alatt csak a lakóhelyi funkciót értjük, akkor hova soroljuk a munkahelyek épületállományát, létesítményeit és hogy vegyük számításba a XX. században oly nagy jelentőségűvé vált pihenőhelyi, üdülőhelyi funkciókat. Az ember élete megoszlik a munkahely, a lakóhely és a szabad idő különböző formáinak eltöltésére szolgáló helyek között, és ezek a funkciók a történeti múltban sem mindig kapcsolódtak össze egy topográfiai egységbe; akkor is találkozunk a különböző funkciók különböző helyen történő megjelenésével (pl. távolfekvő szőlőbirtok, vándormunkások stb.). Kétségtelenül a legkönnyebb ezt nagyobb területegységen, esetleg az egész Földön egységes fogalomként használni. Ugyanakkor az ENSZ által ajánlott meghatározás szubjektív elemeket is tartalmaz. Mit kell tekintenünk egy település nevének? Nem egyszer előfordul, hogy egy településcsoportnak van közös neve és az egyes résztelepüléseknek is külön neve. Melyik nevet vegyük meghatározónak? Mit értsünk a helyileg felismerhető státus alatt? Mit tekintsünk különálló társadalmi egységnek? Es a kérdéseket lehetne tovább boncolni. Egy-két problémát ezekből: A közgondolkodásban az utóbbi 120 évben ez leegyszerűsítve jelentkezik, és erre többen hivatkoznak is. 1869-től rendelkezésünkre állnak Magyarországon a hivatalos statisztikai adatfelvételek, és az esetek többségében más forrás nem lévén ezt használjuk. Csak az a baj, hogy a statisztikusok hosszú időn keresztül kizárólag és sok vonatkozásban még ma is nem településekben, hanem közigazgatási egységekben gondolkodtak és gondolkodnak. A kettő pedig nem azonos. A statisztikai adatfelvételek községsoros adatai nem egy-egy település adatait tartalmazzák, hanem egy-egy közigazgatási egység (a község vagy a város) határa által közrefogott terület adatait. Tehát egy népszámlálási kötetben X község rovatában ennek a községnek, mint közigazgatási egységnek a lakosságát találjuk meg, függetlenül attól, hogy ezen a területen egy, vagy több település terült el. Néhány példát említenék ennek bizonyítására: Kiskanizsa a XIX. században egy ideig önálló közigazgatási egység, nagyközség volt. Előtte és utána Nagykanizsához tartozott, amellyel még napjainkban sem épült mint lakóhely egybe, mindenesetre a történelem utolsó három évszázadában külön neve és felismerhető külön státusa volt. Nagykanizsától eltérő társadalmi struktúrával rendelkezett, Délnyugat-Dunántúl legfejlettebb kereskedelmi és ipari központjának a szomszédságában egy teljesen különálló mezőgazdasági települést alkotott. Jellemző, hogy a feudális korban is, amikor mindkét település ugyanazzal a mezővárosi kiváltsággal rendelkezett, és ugyanazt a földesurat szolgálta, bizonytalan, hogy a kortársak egy vagy két településnek tekintették-e. Van amikor Kanizsa néven a kettőt együtt vették számba, van amikor Nagy- és Kiskanizsa néven szerepeltek együtt, van amikor Nagykanizsa és Kiskanizsa néven külön-külön. A hivatalos népszámlálás, illetve az 1871. évi községi törvény előtti időben eléggé megfoghatatlan problémát jelentett a lakott és a lakatlan „puszta" fo-