A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)

A-szekció - Vargha Dezső: Baranya megye legkisebb községeinek helyzete az

szati ügyek állását, gyakorlatát veszi vizsgálat alá. A huszadik tartalmazza a vizsgáló megyei szerv képviselőinek külön kérdéseit, míg az utolsó ismerteti a vizsgáló észrevételeit, az elrendelt intézkedéseket. Látnivaló tehát hogy nemcsak a község széleskörű adatfelvételére került itt sor, hanem ennek a vizsgálatnak az is volt a célja, hogy a községi önkor­mányzat munkájának működése kirajzolódjék, amelynek hatékonyabbá tétele érdekében intézkedéseket foganatosítottak. Baranya vármegye aprófalvas jellegét az is bizonyítja, hogy 300 alatti lé­lekszámú község 49 akadt itt ebben az időben. De ha azt vesszük figyelembe, hogy 200 alatti lakosságszám 17 községben volt, akkor közelebb kerülünk az igazsághoz. Járások szerinti megoszlásban a hegyhátiban és a szentlőrinciben volt a legtöbb, számszerint 6—6, úgymind Bodolya, Husztót, Kishertelend, Okorvölgy, Szakái, Tekerés, illetve Bagota, Gorica, Hernádfa, Karácodfa, Páz­dány, Varjas. A pécsi járásban három (Gadány, Püspökszentlászló és Szentkút), míg a pécsváradiban és a siklósiban csupán egy-egy (Pusztafalu, illetve Ta­polca) 200 lélekszám alatti kisközség volt található. A népességi bizonytalanságra, egy-egy község eltérő fejlődésére, illetve megszűnésére példa az is, hogy ezen fölsorolás községei között, van olyan, amely ma nem található meg a térképen, illetve beolvadt egy nagyobb községbe. De nem szerepel itt például Gyűrűfű neve, amely községnek ebben az évtizedben még 270 (!) lakosa volt. és csak a legutóbbi időkben került az ország érdeklő­désének homlokterébe, mint kihalt falu! Igaz viszont az is. hogy néhány eset­ben a községi elöljárók nem pontosan adták meg a község lakosságszámát, és ebben az évek folyamán sokszor a kívántnál is nagyobbmérvű eltérés mu­tatkozik. A kisközségek közt kétharmad részben magyarok, egyharmad részben né­metek által lakott településeket találunk, ugyanis Gorica, Kishertelend, Okor­völgy, Püspökszentlászló, Szentkút, Tekerés községek lakosai németek voltak a beírás szerint, míg Pusztafalu magyarok és németek által vegyesen lakott faluként szerepelt a jegyzőkönyvben. A határnagyság is változó volt, mivel Bagotáé például 1100 kh. 25 Döl volt. ugyanakkor Pusztafalué csak 71 kh. Háziipari tevékenység vagy ipartelep a legritkább esetben került bejegy­zésre. Varjasnál 1896 és 1898 közt a vászonszövést említik meg a források, míg az 1891-es jegyzőkönyv egy vágóhidat is említ. Községháza sincs a legtöbb községben, csak a körjegyzőség központjában, ahonnan a körjegyző általában havi egy-két alkalommal látogatja meg a köz­séget, de néhány kivétel azért akad. Példa erre ugyancsak Varjas, ahol saját, jó állapotban levő községházat találunk, mégpedig a község nevére telekköny­vezve! A szabályrendeletek meglétéről szintén beszámolnak a jegyzőkönyvek, a képviselőtestületek évi ülészáma a 3 és 6 alkalom között mozog, de ez közsé­genként és évenként változó. Ahol úrbéri tulajdonú erdő, illetve legelő található, ott ennek jövedelmét a bíró a község vagyonától külön kezeli, és ilyen esetben a befolyt összeget a községi kocsma karbantartására használják föl. Tekerés esetében találkozunk például ilyen gyakorlattal. Az adófajtákról, a kiadásokról, bevételekről, a

Next

/
Oldalképek
Tartalom