A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)
A-szekció - M. Mohos Mária: Keszthely és Tapolca vonzása az aprófalvakra
juk, a két község között már eleve lényeges különbség volt, annak dacára, hogy mindkettő katolikus. Viszont a katolikus Zalakaroson és a felekezetileg jobban megosztott Galambokon erősebb volt az egykerendszer, pedig a gazdasági feltételeik is jóval meghaladták a vizsgált két faluét, különösen Murakeresztúrét. A parasztlakosság szaporodásának korlátozásában csak gazdasági okokat kereshetünk, ui. a további birtokaprózódást kívánták megakadályozni. Bakónakon az egy főre jutó földterület kétszerese a murakeresztúriénak. A szőlőművelés, amiről már szóltunk, jobb, kiegyensúlyozottabb megélhetést jelentett (még ha alacsony szinten is). A 30-as években kezdődő lakosságcsökkenés szükségszerűen elöregedési folyamatot indított el. Ez pedig hozzájárult ahhoz, hogy a viszonyok konzerválódjanak, a kezdeményező készség és képesség kisebb lett. Az 1930-as évek krónikus munkaerő feleslege, illetve a munkahely hiány már ad némi alapot az elzárkózáshoz. Ehhez hozzájárult Nagybakónak hátrányos közlekedési helyzete is. A vizsgált két falu Nagykanizsától azonos távolságra van. Mégis Bakónak elzártságát a földrajzi viszonyai fokozták. Nagybakónakra vezet egy bekötő út, de onnan a szomszédos községekbe már nem. Például ha valaki közúton Bakónakról a vele szomszédos határú Orosztonyba akar utazni, közel 30 km kerülővel teheti meg. A vasúttól is távol esik. Piaci kapcsolatai így minimálisak. Egy bizonyos fokon túl megszakadtak a kapcsolatai a külvilággal. A felszabadulás Nagybakónakon jelentősebb változást nem hozott. A háborús pusztítás elkerülte. Földosztás Nagybakónakon a felosztható föld hiányában nem volt. Még új telkek parcellázására sem volt lehetőség. A 60 holdas plébániai birtokot — amely a földreformrendelet értelmében nem esett földosztás alá — erőtlen kísérlettel próbálták megszerezni. Ebben szerepet játszott a falu két része között feszülő ellentét (Szaka és Bakónak). Így a birtokcserékkel történő lakhelykialakítás sem valósult meg, s ez a fiatalok távozásának egyik oka volt. 1970-től a születések száma kisebb az elhalálozottakénál. 1974-ben a különbség —5 fő, 1978-ban pedig —12 fő. 15 Az elvándorlás folyamata ebben az időben felerősödött. A vándorláskülönbözet tíz év alatt 218 fő. Ezt a folyamatot a termelőszövetkezeti mozgalom nem tudta megállítani. Szerepet játszott ebben a község határának domborzata is, mert egy részét géppel megművelni nem lehet, nem gazdaságos, pedig Bakónakon 1970-ben még az aktív keresők 60%-a dolgozott a mezőgazdaságban (Murakeresztúron csak 40%). Mindebből szinte szükségszerűen következik a kimozdulás útjának keresése. Ezt — a helyzetből adódóan — más körülmények is befolyásolták. így például a születések számának csökkenésével megszűnt az iskola létalapja. Jelenleg a tanulók Nagyrécsére járnak iskolába. Az iskola helyet adott az öregek napközi otthonának, de ez nem természetes, nem előremutató folyamat. A termelés gazdaságossága szükségszerűen odavezetett, hogy az apró zalai termelőszövetkezeteket nagyobb egységekbe tömörítsék. A bakónaki szövetkezet így a nagyrécseivel egyesült, természetesen Nagyrécse központtal. Az egye1J Zala megyei statisztikai évkönyv, 1974. 1978.
