A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)
A-szekció - Szigetvári György: Mi lesz veletek somogyi falvak ?
Egyrészt látható, hogy a megye aprófalvas jellege nem változott, másrészt innen is kitűnik a falvak népességszámának csökkenése irányába ható tendencia. Míg az 500 lő alatti települések száma 20 év alatt 44-ről 82-re emelkedett, az 500—10 000 közöttieké 195-ről 154-re csökkent és a 10 ezer felettieké 2-ről 5-re nőtt. Ez a települések nagyságrendi differenciálódásának jellegzetes bizonyítéka. A népességcsökkenés jelenségének konstatálásán túl szükséges az ezt kiváltó okok elemzése is. Falvaink helyzetének változását röviden az alábbiakkal lehetne megokolni. A háború előtti és utáni népességvándorlás a békésebb viszonyok kialakulásával megállt; a menekülések, visszatérések és az országok közti áttelepítések rövid időre stabilizálták a népességet. Ezt követték az ötvenes években, különösen a falusi parasztlakosság körében kiélezett — téves osztályelméletből adódó — nehézségek: a vagyonosabb parasztok kérdése, beszolgáltatás, erőszakos szövetkezetesítés, valamint a népgazdaság erőit is meghaladó iparosítás, melyek mind összetevői voltak annak a város felé irányuló mozgáseredőnek, amely a robbanásszerű urbanizációt előidézte. Az iparosítás városközpontú szemlélete, ugyanakkor a városok lakás és egyéb infrastruktúra-ellátottságának szűkössége teremtette meg az ingázók korábban nem látott milliós seregét. A hatvanas évek fellendülése idején, a mezőgazdaság gépesítésével, további munkaerő szabadult fel — e korszakra esik a munkaerő-igényes iparágak fejlesztése, nagyrészt szintén városokban. 1980-ra a megyében csak 41 810 fő, a lakosság 29%-a maradt a mezőgazdaságban az 1950-es 123 412 főből. Osztályösszetételében is megváltozott a falu: az ingázók révén a munkásosztály jelentős hányada található falvainkban, de a mezőgazdaság gépesítésével és nagyüzemivé válásával a parasztság és munkásság közti különbség is kezd elmosódni. A településhálózat-fejlesztés új irányzata, a körzetesítés (iskolakörzetesítés, közös tanácsok, tsz-egyesítések) megfosztotta a kisebb települések társadalmát a pedagógustól, az orvostól, a tanácsi, egyházi és agrár-értelmiségtől. A társadalom differenciáltságának csökkenése egyúttal az igényszint süllyedését is eredményezte, s mindazok, akik bármely téren többet, vagy jobbat akartak, elhagyni kényszerültek falujukat. S bár a társközségek kulturális, egészségügyi és kereskedelmi ellátásáról papíron kimutatásokat lehet készíteni, a valóság mást mutat: a 100 fős lélekszám alá csökkent falvak előrejelzik a Somogy megyei Gyűrűfű várható megjelenését. Csupán érdekességként álljon itt néhány jellemző szám: az 1980. évi természetes szaporodás a megye városaiban 400 fő (1934 élveszületés — 1534 halálozás), ugyanakkor a községekben a 2956 élveszületés melletti 3957 haláleset 1029 természetes fogyást idézett elő. Tehát a megye mérlege is negatív: az 5491 haláleset a 4890 élveszületéssel szembenállítva mutatja a lakosság fogyását. Megemlítendő, hogy ugyanebben az évben a megyében 2979 művi vetélés szakította meg a jövő magyarjainak életét. Érdekes képet mutat a megye lakóházépítésének vizsgálata is, az elmúlt öt esztendő adatainak felhasználásával.
