A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)
E-szekció - Bíró Friderika: A paraszti életmód Délnyugat-Dunántúlon az
A hátrányos helyzetnek történelmi gyökérzetét is keresve, az előadó és az előadáshoz korreferáló Kotnyek István megállapították, hogy az T. Ratio idején az egyházközségeknek csak 60%-ában volt tanító. Hangsúlyozták az előadók és a korreferálók azt is, hogy az a falu, amelynek múltjában templom és iskola volt, az mindig nagyobb értékű település volt a többinél. Az iskolák kivonása az aprófalvakból — ezt is megfogalmazták — súlyos következményekkel járt. Hallottam olyan számadatot, hogy Somogyban 6,5 ezer kisiskolás, Zalában 9 ezer kisiskolás utazik naponta körzeti iskolába. Végül azt is felvetették, hogy miért van ellentét a kutatási eredmények és a valóság között. Ha kérdezzük a történelmet — mondták a hozzászólók —, azonnal kapunk választ és feleletet. Miért nem hasznosítjuk ezeket az eredményeket? Azonnal' lecsapunk — mondották, ezt most szó szerint idézem — az áruházi tolvajainkra, az évtizedekre kiható hátrányos döntésekért felelős embereket pedig társadalmunk egyáltalán nem vonja felelősségre. Javasolták azt is, hogy hazai iskoláztatásunk ügyét itt a régióban is — és csatlakozom itt Für Lajos kollégámhoz — minden illetékes gazdasági, társadalmi és kulturális tényezőnek együttes jelenlétében és felelősségével kellene megtárgyalni és a tennivalókat meghatározni és elvégezni. Remélte a szekció, hogy ha szépen virágzik hazánkban a talajmeliorizáció, talán ránk köszönt majd egyszer az iskola meliorizációjának a lehetősége is. Én nem szeretném végigsorolni a szekció kitűnő korreferenseit, csak néhányat említenék. Andrássy Antal a munkásművelődés kapcsán szólt, Halász Imre kitűnő adatokat hozott a Bach-korszak oktatási reformjairól és azokról az eredményekről, amelyeket aligha lehetett volna hazánkban elérni a reformkori népiskola nélkül. Nagyon szépen kiderült a korreferátumból a protestáns népiskolázásnak magasabb és intenzívebb volta a többi felekezeti iskolákkal szemben (kivételt talán a zsidó iskolák képeztek, amelyeknek magas volt a színvonaluk). Füzes Miklós kollégánk a nemzetiségi kulturális és oktatási kérdésekről tartott előadást, egyetértettünk azzal is, amikor nehézségeit bejelentve elmondotta, hogy alig tudja a korszak statisztikáit felhasználni, mivel azok nagyon megbízhatatlanok. Szabó Tünde kollégánk szinte misszionáriusi lendülettel szép előadást tartott arról a műemlékvédelmi munkáról amelyet Somogy megyében végez. Valahogy az a szép gondolat csendült ki mondanivalójából, hogy a műemlékvédelmet mai életünk szerves egységébe kellene beilleszteni és támogatni minden illetékesnek. Meghatotta a történészeket az az érdekes bejelentése, — miután tudjuk, hogy az ellenreformáció korszakában milyen nehéz kérdés volt templomokhoz hozzájutni — hogy valamelyik somogyi faluban a protestánsok átadták templomukat a katolikusoknak szakrális teendők lebonyolítására. Egy új ökumenikus mozgalom van e tekintetben kialakulóban. Igaz, azt is mondta, hogy egy bontási kérelem is befutott egy Somogy megyei evangélikus templom kapcsán. Gulyás József kultúrszociológiai előadást tartott azokról a regresszív tendenciákról, amelyek az aprófalvak többségében jelentkeznek a régióban. Örvendetesen vettük tudomásul, hogy Somogy megye színházlátogatottsága után Zala megye színházlátögatottsága felzárkózóban van, és ha így megy tovább, akkor Zala megye e tekintetben meg fogja Somogy megyét előzni.
