A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)

E-szekció - Bíró Friderika: A paraszti életmód Délnyugat-Dunántúlon az

társközségek esetében egyáltalán beszélhetünk-e valamilyen értelemben községről. Erdősi Ferenc, a Dunántúli Tudományos Intézet munkatársa Zala megye településeinek a közlekedési kérdéseivel foglalkozott. Az ismertetett vasúti és egyéb fejlesztésről elmondottakban bizonyos ellentmondást látok, ugyanis ő azt igazolta, hogy a vasútnak a megjelenése, a vasúti közlekedés nem minden esetben gyakorolt megfelelő hatást a falvak, a községek fejlesztésére. Összességében van valamilyen összefüggés a községek fejlődése, fejlesztése és a vasútfejlesztés között. Ügy értékelte, hogy Zala megye vasúthálózata, főleg pedig úthálózata az elmúlt évtizedekben az országostól eltérően összességében jónak mondható. Én ezzel a véleménnyel —• ha a mennyiségi tényezőket nézzük — egyetértek, azonban más szempontból vitatható az állítás, mert a helyi anyagból épített kavicsutak, úgy gondolom minőségileg messze elmaradtak a szükséges színvonaltól. Ennek legfőbb bizonyítéka az a nyugat-zalai, Lenti környéki úthálózat, ahol ma is az utaknak a zöme egyszerű kavics alapozású Az autóbuszközlekedés fejlődéséről elmondottakkal azonos véleményen vagyok, összességében nincsen Zalának olyan, 200 lakoson belüli települése, ahol ne volna megfelelő autóbuszjárat. Mégis különböző gondok jelentkeznek, amelyek hátrányosan hatnak a törpe- és kis falvaknak a továbbfejlesztésére. Ő is felvetette a kérdést, hogy a kislétszámú, fogyó törpefalvak egyáltalán ma már községnek tekinthetők-e? Rendkívül megleptek engem az előadásban — bár bizonyos tényeket ismertem — azok a statisztikai adatok, amelyek azt jelezték, hogy 1965 után rendkívül nagymértékben javult a helyzet. Ez a maga nemében igaz, azonban nem a mennyiség tekintetében, hanem a minőség vonatkozásában van gond, ugyanis a Budapesten, vagy másutt kiselejtezett autóbuszok Zala megyében, Zalaegerszegen, vagy más városainkban közlekednek, ez nyilván — pl. az üzemanyagot illetően — ráfizetést jelent. A vasútfejlődésnek az eredményei lényegében az elmúlt évtizedben jelentkeztek, amikor végre megoldódott Zalaegerszegnek a gyorsvonati összeköttetése Budapesttel. A következő előadó Gresa István, a Zala megyei településhálózattal, a településhálózat-fejlesztési terv megvalósításával foglalkozott. Gondja a megyének, hogy Zalaegerszeg is és Nagykanizsa is csak felsőfokú társközpont, de máskülönben is vannak problémáink. A következő esztendőkben, sőt a következő évtizedekben is előttünk álló feladat, pl. a szerepkör nélküliség eltűnése után is az alapfokú ellátást biztosító települések, községek továbbfejlesztése. Sajnos két előadó távolmaradt, az ő akadályoztatásuk bizonyos gondot jelentett a szekció munkájában. Rechnitzer János a városkörzetek hierarchiájának és társadalmi—gazdasági szerkezetének modellezéséről tartott előadást. A közigazgatásra, a településhálózatra vonatkozó adatoknak illetve a kialakult centrumok, a népesség, a gazdaság stb. adatainak számítógépes feldolgozása már jelentős eredményeket mutat, ami ebben a munkában is tükröződött. Jelentős mértékben felvetődött a közigazgatás további korszerűsítésének a kérdése. Mindezekkel összefüggésben — különösképpen a párthatározatokat figyelembe véve — a testületek önállóságának, döntési szerepének és összességében a helyi tanácsok hatáskörének, önállóságának maximális növelése rendkívül fontos a további feladatok ellátása érdekében.