A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)

E-szekció - Bíró Friderika: A paraszti életmód Délnyugat-Dunántúlon az

utóbbi időben került sor. Nagybakónak ma már kihalófélben van, de Murakeresztúr is eljutott arra a pontra, hogy megkezdődött a fogyása. Nagybakónak pedig Gyürüfű küszöbén áll. Végül két jellegzetes tematikájú előadásról kell még számot adnom. Bognár Tibor referátumában a somogyi Szulok falu történetét mutatta be, a XVIII. századtól a legújabb időkig. A falu a XVIII. században települt újjá, ennélfogva egy etnikailag is sajátos település viszonyait ismerhettük meg. A sváb lakosságú község részint az általuk kibontakoztatott belterjesebb, főként dohányra és burgonyára specializálódott termelés, részint az újratelepítettségből adódó kedvezőbb helyzete, sajátos jobbágyi állapota miatt igen gyors fellendülést mutatott. A település népmozgalmi adatai is ennek megfelelően igen kedvezőek voltak. A falu lélekszáma 1941-ig szüntelenül emelkedett, annak ellenére, hogy a környező településekbe jelentős rajokat bocsátott ki magából. Az első törés az 1945—46. évi kitelepítések miatt, a második pedig az 1960-as években következett be. Következményükként a falu 2000 fölött járó lélekszáma az utóbbi években már 1000 alá esett. Szulok is az aprófalvak sorsában osztozik. A másik, Vargha Dezső előadása egy eddig ismeretlen, a helytörténet, s a történeti demográfia és statisztika szempontjából egyaránt jelentős forráscsoportra hívta föl a figyelmet. Nevezetesen: az 1890-es években évről évre elkészített ún. községvizsgálati jegyzőkönyvekre. Belőlük ugyanis, mint az előadó fejtegetéseiből kiderült, egy-egy település igazgatási, termelési és népesedési viszonyai a valóságot megközelítő pontosággal feltárhatók. És éppen abból a korszakból, amelyből a falvak életére vonatkozóan vajmi kevés levéltári forrással rendelkezünk. Feltétlenül ki kell emelnünk, hogy a szekció munkáját nemcsak tematikai, hanem mintegy módszerbeli gazdagság is jellemezte. A hagyományos módszerek mellett — amikor a statisztika adataiból csupán egyszerűbb viszonyításokra kerül sor — igen korszerű, modern módszereket is alkalmaztak az előadók. Ilyen módon tárva fel sikeresebben és árnyaltabban az önmagukban véve is igen bonyolult kérdéseket. Jelentős eredményeket hozott az összehasonlító módszer alkalmazása, amit Keszthely és Tapolca vonzáskörzetének, illetve Murakeresztúr és Nagybakónak eltérő sorsának bemutatása bizonyított. Végül utalni kell néhány főbb tartalmi konklúzióra, amit a szekció előadásai szinte önként felkínálnak. Közülük is első helyen említendő, hogy az aprófalvak és szórványtelepülések helyzete, a látszólagos egyezések ellenére is, igen sok színű és sokrétű képet mutat. Akár e településtípus egyes altípusait, akár ezeknek főbb jellemzőit nézzük is, közöttük jelentős különbségek tapasztalhatók. Semmiképpen sem vonhatók tehát egyetlen séma keretei közé, nem szoríthatók egyetlen egységes kategóriába. Következésképpen minden egyes esetben vizsgálnunk kell az aprófalvas településhálózat, településszerkezet eltérő, már-már egyedinek mondható tulajdonságait is. Közöttük azonban nemcsak típusbeli, jellegbeli eltérések figyelhetők meg. Hiszen, és ez a másik fontos konklúzió, az egyes típusokon belül a területi elhelyezkedés, az ún. regionális tényezők is igen éles eltéréseket idézhetnek elő. Mert például az észak-dunántúli aprófalvak helyzete egészen más, mint a dél-dunántúliaké. Ám ezen belül is lényeges különbség lehet, mondjuk, egy baranyai és egy