A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)
E-szekció - Knézy Judit: Gazdasági változások Belső-Somogyban a XIX. század második felében
es évektől számos, korábban is meglévő vonás prolongálódott még évtizedekig, de lényeges változások is történtek Belső-Somogyban. Az országos fejlődési vonaltól sok tekintetben eltérő módosulások, olykor félmegoldások érvényesültek a XIX. század második felében. 1. A Dráva-menti szegényebb, főként zsellérek utódaiból, néhány holdasokból és földnélküliekből álló kisebb-nagyobb falvak Tótújfalutól Berzencén és Somogyudvarhelyig a jobbágyszolgáltatások megszűnte után •— pontosan nem tudni, mikortól és milyen ütemben — minimálisra csökkentették a búza és rozs termelését a kukorica javára. 26 Búzát és rozsot csak az ünnepi tésztafélékhez és rántáshoz-habaráshoz szükséges mennyiséget termeltek, illetve tartottak meg. Saját földjükön kívül a feles- és harmados bérletek is a kukorica, legfeljebb a burgonya termelését célozták. Szőlőtermelésük a legjelentéktelenebb a megyében, de a Dráva mentében a gyümölcsösök szépen termettek különösebb gondozás nélkül is. A kukorica nagyarányú termelésével a tárolandó mennyiség már nem fért el a lakóházak és ólak padlásain. Ekkor szaporodtak el az egész vidéken a vesszőből fonott kukoricakasok, sokszor egy udvarban több is. A lehetőségek kissé egyoldalú kihasználását jelentette ez. Kissé északabbra, a gyenge búzát termő homokos területeken a korábbi évtizedekhez hasonlóan a rozs, a kukorica, a burgonya termelése jelentős. Az addig marhahizlalásból, borjú- és sertéseladásból pénzelő falvak (Csököly, Nagykorpád, Böhönye, Kónyi. Kisbajom, Kiskovácsi, Somogyszob, Csurgó, Nagymarton, Lábod) a tagosítások után is viszonylag elegendő legelővel rendelkeztek, illetve az ugarhoz való ragaszkodásuk is legeltetési lehetőségeik kiegészítésére való törekvésüket mutatja. Néhány községnek még legelőbérletet is sikerült szereznie a Dráva mellett. Az 1848 előtti állapotokhoz képest azonban e területen is kisebbedett a legelők területe, az erdei legelők száma még inkább csökkent. 27 A belterjesebb állattartás irányába való haladás csak igen lassan következett be. 2. Az ún. Rinya-menti és Sziget-vidéki falvak egy részében a lótartás javára billent a mérleg. Iga állatként egyre inkább kiszorult az ökör — egy Balaton-menti sávot kivéve — szinte az egész megyében, helyette inkább lovat szereztek be. Király István szerint 28 a paraszti kézen levő ökörállomány 1850—81 között a felére csökkent. A lóállomány jelentősebb növekedése 1857— 70 között következett be. A számszerű növekedés mellett minőségi változás is történt, de egyelőre nem fajtaváltásról és korszerűbb takarmányozásról volt szó. Melegvérű és aprótermetű fajta, népi nevén „piros magyar sodrott ló" volt általános. 1845-től a nemesség és a jeles lótenyésztő gazdák ezt megelőző tevékenységének eredményeként fedeztető állomásokat állítottak fel a megye számos, nagyobb helységében, Dél-Somogyban, pl. Ladon, Bolháson, Babócsán. Másfél évtizeden keresztül a parasztok kezén levő lóállomány is feljavult, 26 SZUHAY i. m. 1982. 202. 27 T. MÉREY Klára: A somogyi parasztság útja a feudalizmusból a kapitalizmusba. Kaposvár, 1965. Id. a tagosítások eredményeiről szóló táblázatokat. 2f> KIRÁLY István: Somogy megyei lótenyésztés. Somogy Megye Múltjából 1982. 217. 1850-ben ökör, bika és bivaly 42 325 db volt az adózók kezén, 1881-ben a volt úrbéresek kezén 18 591 ökör.
