A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)
D-szekció - L. Szabó Tünde: A Somogy megyei falvak műemléki problémái
Iák, tanműhelyek és kísérleti intézetek felállítását szorgalmazták, amelyek biztatóak lennének a jövőre nézve. Az ipartörvény versenyt hirdetett, de ehhez sok más mellett szakképzettség is kellett volna. Enélkül még a jogosan jelentkező fogyasztói igényeket sem lehetett megfelelően kielégíteni. Kialakult az iparosproletárok rétege, ezt részben az iparoktatás alacsony színvonala is elősegítette. Egy—két évi tanonckodás után a jelöltek segédek lettek, majd ahelyett, hogy több éven át növelték volna ismeretanyagukat, minden figyelmüket az önálló iparűzésnek szentelték. A segédek szinte szó nélkül hagyták el mesterüket, munkakönyv nélkül álltak be máshoz dolgozni, aki jobban fizetett. Az 1872. évi ipartörvény tehát nem oldotta meg a kisipar szakmai utánpótlásának igen sok kérdését, sőt erősen növelte az időközben felhalmozódott feszültségeket. Ezek a tények egyenesen vezettek az 1884. évi ipartörvényhez, amely szabályozta a kézműipar gyakorlását, ipartestületek alakítását rendelte el, sőt részletesen intézkedett a tanoncokról és oktatásukról. Minden olyan településen, ahol legalább 50 tanonc dolgozott, az elemi iskolákra ráépülve, annak tanerőivel és eszközeivel tanonciskolát kellett nyitni. A szorgalmi időszakot 10 hónapban állapították meg. Heti két munkanapon 4 órát az általános ismeretek tárgyaira, vasárnap pedig 3 órát rajztanulásra fordítottak. Vasárnap 1 óra vallástanításra lett felhasználva. 2 ' Az országban 1890-ig 310 tanonciskolát szerveztek, viszont a kistelepülések tanoncainak képzése így sem oldódott meg teljesen. Az 1884. évi ipartörvény a korábbi törvényhez képest fejlődést jelentett, így elsősorban azzal, 1-iogy kimondta a tanonciskolák felállításának kötelezettségét, gondoskodott a fenntartási költségekről is. A törvény oktatásra vonatkozó részének súlyát mutatja, hogy közel 40 évig gyakorlatilag érvényben maradt. Nagy érdeme a rendszeres tanonciskolái oktatás megteremtése. Baranyában gyorsan reagáltak az új ipartörvényre. Tanonciskolát nyitottak Mohácson és Mágocson 1884-ben, Németbólyban (ma Boly), Siklóson, Pécsett és a Zsolnay-gyárban 1885-ben, Mágocson agyagipari iskola nyílt 1887-ben. 28 Zsolnay Vilmos (saját költségén szervezett tanonciskolája nem egyfajta mecénási meggondolásból született, hanem — s erre az országban több példa volt még — a közismereti nézőpontú tantervek iránti elégedetlenségből és a szakmai képzés iránti fokozottabb igényből. A tanoncoktatás szakmailag erőtlen voltát a termelőüzemek érzékelhették jobban, s ezért próbáltak egyesek önerőből segíteni a helyzeten. Az iskola létszáma kezdetben 50—60 fő, később 50—80 fő körül mozgott. Mágocson az agyagipari iskola legfőbb célját abban jelölték meg, hogy az ott tanultak segítségével a környéken készült fazekastermékeket tökéletesítsék és minél kevesebb külföldi fazekasárut lássanak a piacokon. A tanítás magyar nyelven folyt, de a bizonyítvány megszerzéséhez a többi, a megyében működött ipariskolával szemben 4 tanév volt szükséges. Évi 18 tanulót tudtak fogadni, de az iskola a teljes kihasználtsági fokot sohasem érte el. 20 Mágc27 Magyar Törvénytár 1884—1886. évi törvénycikkek 28 BML. Alispáni ir. 6314/1892. sz. 29 Lásd az 1. jegyzetet.
