A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)

A-szekció - Holács Imréné: A szocialista átalakulás hatása a dunántúli településekre

gyökerei a múltba nyúlnak vissza, s amely a Dunántúl településszerkezetére éppen a történelmi előzmények miatt fokozottan érvényes. A Dunántúl településeinek fejlődését hazánk egész településrendszerén belül kell értelmezni. A városiasodás folyamata nemcsak lassúbb volt, mint azt a nemzetközi tendenciák Európa ipari országaiban mutatták, hanem bizonyos torzulásokat is hordozott magában, s ezek ma is érezhetőek. Történelmi távlatokban és bizonyos mértékben jelenleg is növekvő arányeltolódások jelentkeznek Budapest nagymérvű fejlesztésében. Budapest ipari, kereskedelmi és kultúrcentrummá válásának folyamata az ország többi településének fejlődéséhez viszonyítva eltúlzott. A főváros „szívó" hatása mind a vidéki városok, mind a falvak lakosságára vonatkozóan ezt az arányeltolódást tovább növelte. Az országos költségvetésben Budapest kiemelése az ipar, kereskedelem, szolgáltatás centralizációját a „vidék" egészének rovására, de legjobban a falvak „fejlesztésének" terhére fokozta. Mindez az infrastruktúra alakulására torzítóan hatott. E torzulás mind gazdasági, mind infrastrukturális összefüggésben a Dunántúl településszerkezetében is éreztette hatását. Az elmúlt évtizedekben a szocialista társadalom tudatos településfejlesztési politikával már ellensúlyozni igyekezett Budapest aránytalan fejlesztésének következményeit, s a folyamatot mérsékelte; iparpolitikai, közigazgatási, sőt adminisztratív intézkedésekkel egyaránt. A településfejlesztés másik tényezője a megyeszékhelyek tudatos és Budapesthez hasonlóan, ha nem is arányaiban, de módszerbelileg túlzott kiemelése a megyék többi városainak, mindenekelőtt falvainak rovására. A pénzügyi lehetőségek, a szanálási keretek, az iparosítás, az infrastruktúra fejlesztése túlzott méretekben realizálódott szinte valamennyi dunántúli — ez a helyzet országosan is — megyeközpontban. Ennek természetesen meg vannak a maga előnyei is. A megyeszékhelyek valóban központjai, legfőbb városai, közigazgatási, ipari, kereskedelmi centrumai lettek a hozzájuk tartozó településeknek. Ezen túlmenően egyre szépülő, újjáépült belvárosaikkal, új lakónegyedeikkel, kereskedelmi és szolgáltató lehetőségeikkel valóban reprezentáns megyeszékhelyekké váltak. Kár, hogy sok esetben ez „ráment" a többi település fejlődési útjára és azt megakasztotta. Ugyanakkor tény, hogy a legtöbb dunántúli megye más ipari, vagy bányászvárossal is rendelkezik. Azok fejlődésének visszafogása lehetetlen volt. Ezért a legnagyobb mértékben a kisebb települések fejlődését érintette azok fejlesztési politikája. Településfejlesztési politikánk e két folyamata egyrészt a történelmi múltra, másrészt a jelenre is — bár ez utóbbi korszakra már tudatosan mérsékelten — vonatkozik. A történelmi szemlélet és a további feladatok kijelölése megkívánja Budapest, és a megyeszékhelyek, valamint a többi település fejlesztésének jobb összhangját! A dunántúli településstruktúra kialakulására, fejlődésére a szocialista társadalmi rendszer kedvezően hatott. Ebben elsődleges az iparosítás és a mezőgazdaság fejlesztése. A gazdasági életben már a hatvanas évek elejétől tudatosan érvényesült a vidék ipari fejlesztése. Az indusztrializáció vidéken a Dunántúl településeit különösen kedvezően érintette. A megyeszékhelyek fejlesztésén túl igen sok régi ipari és kereskedelmi városunk nyert szélesebb