A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)

D-szekció - L. Szabó Tünde: A Somogy megyei falvak műemléki problémái

deni, hogy a fejlesztés, az új utcák nyitása a régihez harmonikusan, szervesen kapcsolódjon. Védendő a falvakat alkotó telkek, porták sora is, hiszen belső rendjük jellegzetes, másként alakult egy német porta, mint egy magyar, és másképpen a módosabb gazdáé, mint a szegényé. Az egyedi épültek a faluközpont közösségi épületei: templomok, régi iskolák, fogadók és a nagyszámú népi jellegű lakóház. De ide tartoznak az útmenti kutak, szobrok és haranglábak, és nem utolsósorban a falvakat körülölelő dombokon megbúvó szőlőhegyi pincesorok is. S ugyancsak vidéken található — falvakban, legtöbbször pusztákon — megyénk 43 kastélya. (Egy érdekes adat: 1981-ben Kötcsén hét 1820—30 körül épült középnemesi kúriát találtunk és mértünk fel. Nem védettek, sorsuk megoldatlan. Műemlékké való nyilvánításuk folyamatban van.) Népi műemlékeknél az általában idős tulajdonosok számára gondot okoz a ház folyamatos karbantartása, a zsúp- vagy nádfedésnek a javítása. Kevés a zsúp, kevés a szakember. Elfelejtett, nem gyakorolt régi mesterségeknek kell újraéledni. A fiatalok pedig már nem akarnak és nem is tudnak ezekben az épületekben élni. S ha Bözsi néni, Ilonka néni már nem tapasztják sárral a falakat, ha Jani bácsi nem fonja majd a kerítést, lesz-e utánpótlás, lesz-e, aki ilyen féltő gonddal és szeretettel ápolja ezeket a házakat? Súlyosbodnak az idő múlásával a gondok. Sürgető vidéki templomaink helyreállítása is. Az Országos Műemléki Felügyelőség és a Műemléki Albizottság segítségével egymás után szépülnek meg református, katolikus templomaink. De bontási kérelmet nyújtottak be a somogydöröcskei evangélikus templomra, mert nincs aki látogassa, nincs aki helyreállíttassa. S egy másik szokatlan példa: Eddén a reformátusok a XVIII. sz.-ban épült templomukat — a gyülekezet kis létszáma miatt — felajánlották a nagyobb létszámú katolikus híveknek. Közös megegyezéssel így fogják ezután közösen használni. Más jellegű, de talán még súlyosabb gond kastélyaink megmentése. Somogy régi, nagybirtokos múltjának emlékét őrzik, legtöbbször rangos kivitelben, még romjaiban is felbecsülhetetlen értékű parkokkal körülvéve. A felszabadulás óta fokozatosan elnéptelenedtek. Nem volt senki, aki jó gazda módjára megigazítsa az első cserepet, s ma már a tető beszakadása fenyeget. Megmentésüket a megfelelő, új funkció megtalálásával kell kezdenünk. Kisasszond, Csombárd, Gálosfa, Felsőbogátpuszta, Barcs, Belcsapuszta így váltak romossá. De beszéljünk az eredményekről is. Az utóbbi 10 évben nagy fordulatot jelentett a hazai, és így a megyei műemlékvédelemben. A 70-es évek elején megjelent a népi műemlékek fenntartását támogató, majd 10 év múlva az országos kastélyprogram keretében a kastélyok, kúriák hasznosítását szorgalmazó és az ilyen jellegű tevékenységet jelentős összeggel támogató rendelet. E rendeletek, méginkább az állami támogatás, segítségével számos népi műemlékünk került helyreállításra. Ilyenek: a buzsáki és karádi tájházak, a szennai Zóka Peti Lidi féle ház, vagy a rinyakovácsi, tengődi lakóházak. S napjainkban találnak új gazdára elhagyott üres kastélyaink is. így lesz a tervek szerint a csombárdi volt Pongrácz kúriából pihenőház, a gálosfai Festetich