A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)

D-szekció - Füzes Miklós: Alsófokú nemzetiségi oktatás Dél-kelet Dunántúlon

zése is. Kérésüket a területi szervek megvizsgálták és túlnyomórészt teljesítették. A nemzetiségi nyelvoktatás bevezetését csak ott mellőzték, ahol azt a szülők nem kérték. A már meglevő iskolahálózat fenntartásáért és működéséért az igazgatási szervek mindent megtettek. Gyakran akkor is lehetőséget adtak erre, amikor a beiratkozott tanulólétszám a jogszabályban meghatározott mértéket, a működtetés egyik alapfeltételét, nem érte el. Sokhelyütt így tudták biztosítani az oktatás folyamatosságát és a már kialakult körzeti iskolák utánpótlását. Fennállott a veszélye ugyanis annak, hogy ha a „tagiskolákban" — a körzet területén még működő falvak alsótagozatot oktató kisiskoláiban — a nemzetiségi nyelvoktatást megszüntetik, akkor a körzeti iskola felső tagozatában már nem lesz megfelelő létszámú, nemzetiségi nyelvet tanulni akaró diák. Az első szakaszban (1945 és 1949 között) észlelhető volt még a délszláv és a magyar nacionalista megnyilvánulás. Ez főként a Magyarországi Délszlávok Antifasiszta Frontja tevékenységére (helyi, területi és országos szerveire), a helyi iskolafenntartókra (elsősorban az egyházi iskolákra és azok vezetőire), tehát általában a „helyi tényezőkre" volt jellemző. A második szakaszban keletkezett iratok nacionalista törekvésekről már nem tanúskodnak. Az iskolák és az oktatásigazgatási szervek a szocialista nemzetiségi politika megvalósítását tartották feladatuknak. Bátortalanságot csak néhány helyen fedezhetünk fel, de ezeken a helyeken a szülők sem voltak kellő mértékben határozottak. A szülők és a nemzetiségi szövetségek a szocialista társadalomba történő beépülést tartották szem előtt és nem a nemzetiségi alapon történő elkülönülést. A nemzetiségi tudat ébrentartását elsősorban az oktatástól várták, ami ennek kétségtelenül egyik legfontosabb eszköze, de hangsúlyoznunk kell, hogy csak az egyik eszköze. A társadalmi átalakulás folyamata viszont ellentétes irányba hatott, a nemzetiségi közösségek felbomlását segítette, így az oktatás a természetes asszimilációt csak fékezni tudta. Az elzárkózottság megszűnése egyre inkább a kettős nyelvű oktatást igényelte, de ez ekkor még csak nyomaiban volt fefedezhető. A nemzetiségi oktatás színvonala még az 1960-as évek körül sem volt kielégítő. Gondot okozott a személyi és dologi feltételek hiánya, a magára hagyatottság. Jellemző volt az osztatlan, vagy részben osztott, egy—két tanerős iskola. A pedagógusképzés javulásával, a dologi feltételek helyben, vagy a községi körzeti iskolákban történő fejlesztésével azonban ezek is egyre magasabb színvonalat értek el. A magyar tannyelvű iskolákéval azonos feltételek közé kerültek, sorsuk közössé vált. JEGYZET: A korreferátum a szerző alábbi munkái alapján készült: 1 Nemzetiségi oktatás Délkelet-Dunántúlon 1945—1949. Kézirat. Megjelenés előtt a Baranyai Helytörténetírás 1982. számában. 2 Nemzetiségi oktatás Délkelet-Dunántúlon 1949—1972. Kézirat. Szerkesztés alatt a Baranyai Helytörténetírás 1983. évi számához.