A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)
D-szekció - Kotnyek István: Településszerkezet és alsófokú iskolahálózat Zala megyében
Joggal tehető fel a kérdés, hozott-e a főbb célok, elsősorban a tankötelezettség teljesítésében eredményt ez a nagy és figyelemre méltó erőfeszítés? Az 1906/7-es tanév statisztikája szerint a mindennapi tanköteleseknél (6—11 évesek) az iskolába járók aránya 89,6%, az ismétlőknél (12—14 éves korosztály) 83,9%, együttesen 88,00%. Ez az országos átlagnál jobb (85,2—71,3—81 08 %), de valamennyi dél-dunántúli megyétől elmarad. E vonatkozásban tehát az erőfeszítések ellenére sem sikerült felzárkózni. A tankötelezettség végrehajtása elsősorban az analfabétizmus felszámolását volt hivatva szolgálni. Zala megyében 1869-ben az írni—olvasni tudó 6 éven felüliek aránya 29,9 százalék volt, ez 1900-ra 65,7%-ra emelkedett (az országos átlag ekkor 61,4%). Az emelkedés ütemét tekintve (35,8%), az első helyet foglalja el a dunántúli megyék rangsorában, ennek ellenére az írni— olvasni tudók arányát tekintve mégis az utolsó. 24 Ha összehasonlítjuk az iskolaépítés mutatóját az analfabétizmus felszámolásában elért eredménnyel, kitűnik hogy mégsem volt hiábavaló az iskolahálózat ilyetén fejlesztése. Az iskolahálózat fejlesztése 1869 és 1910 között 30,51 %-os, az írni—olvasni tudó 6 éven felüliek gyarapodása pedig 35 8%. Összevetve a megye leglényegesebb települési és oktatásügyi mutatóit, finomítható a kép mind a településszerkezetet és az iskoláztatást, mind pedig az oktatási stratégiát illetően. Minderre tesz kísérletet a mellékletként szereplő 1. sz. táblázat. 25 Ebből egyértelműen kitűnik, hogy a kisközséges járásokban — a Balatonfüredi járást kivéve — rosszabb az írni—olvasni tudók aránya. A legalacsonyabb a csáktornyai (64,21%), a letenyei (64,71%) és a novai (69,15%) járásokban. Az 1 iskolára jutó községek számát illetően is itt találhatók a legkedvezőtlenebb értékek. Míg e tekintetben a megye községeinek átlag-mutatója 1,35, addig az előbbi járásokban 2,84, 1,58 és 1,53. Hasonlóan ezek azok a járások, ahol az 1880 után alapított iskolák aránya is a legmagasabb. A csáktornyai járásban az elemi iskolák 40 százaléka 1881 és 1910 között létesült, a letenyeiben 35,48%-a a novaiban pedig 40,62%-a (a megyei arány 16,9%). A táblázat másik érdekessége a balatonfüredi járás rendkívül kedvező képe, annak ellenére, hogy a település-nagyságrendet tekintve ez a legkisebb járás. Itt érvényesült, helyesebben kamatozott, az a 200 éves indulásbeli előny, amelyben a földrajzi helyzet mellett rendkívül nagy szerepe volt a reformációnak. A harmadik figyelemre méltó dolog: a perlaki járás. A település-nagyságrendben a legnagyobb, magas az egy iskolára jutó községszám mutató is (1,94), az egy iskolára jutó népességszám pedig több mint háromszorosa a megyeinek. Itt a legalacsonyabb az egytanítós iskolák aránya (11,76%, a megyebeli községek átlaga 63 5%). Mindössze 2 egytanítós iskola található a járás területén. E járás az iskolahálózat kiépítésénél valóban figyelembe vette a 24 KELEMEN Elemér: A Dunántúl népoktatása (1867—1900). Levéltári Évkönyv 13. Somogy megye múltjából. Különlenyomat. Kaposvár, 1982. 261. 1. 25 Az összeállítás, illetve a számítás alapja: MStK—42. 96. 1. Alsófokú okt. Zala 205—213. 1.
