A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)
C-szekció - Pálné Kovács Ilona—Rechnitzer János: A vonzáskörzetek hierarchiájának és társadalmi—gazdasági szerkezetének modellezése
A szabályozó alrendszer pedig azokat az irányítási, igazgatási tevékenységeket, folyamatokat tartalmazza, amelyek a centrum és környezete működésében, fejlesztésében a szervezeti rendszeren keresztül kifejezésre jutnak. A térség tényleges szervezeti hierarchiáját feltáró politológiai és igazgatástudományi kutatások rámutatnak azokra, a terület irányítása szempontjából releváns súlypontokra, amelyeket be kell építeni abba a majdani, a gyakorlat számára is használható irányítási, szervezési modellbe, amely ráépül a jelenlegi magyar területi irányítási mechanizmusokra, illetve tudomásul veszi azokat. Az öt alrendszer pontosítása, jellegük, tartalmuk és alkotóelemeik kijelölése további kutatások feladata. A hasonló modellek átgondolása, valamint az intézet további kutatásai során született eredmények felhasználása is hozzájárulhat ezen alrendszerek teljesebb kijelöléséhez. Az alrendszerek elemeit, és a különböző alrendszereket egy, az inputoutput analízishez hasonló módszerrel kívánjuk összekapcsolni. 6 Az összekötött, a rendszerbe és a kapcsolati hatások átfogó feltételezettségébe foglalt modell csak tükrözi a térség működési folyamatainak jellegét, megnyüvánulási környezetét. A feladatunk az, hogy működtessük a térségre összeállított modellt. Kimutathatjuk, hogy az egyes elemek rendelkezésre álló mennyisége milyen feltételek mellett „merül" ki T az új elemek belépése milyen költségráfordítást igényel, milyen közvetlen és követett — a kapcsolatok rendszerén átgyűrűző — hatások együttese jelentkezik egy adott, kiemelt tényező fejlesztésénél, bővítésénél. Választ keresünk lényegében a térség eltartóképességére, az adott népességi szint megfelelő színvonalú ,»települési" ellátására, figyelembe véve a település erőforrásainak együttes hatását. A modellel tehát egyrészt leírhatjuk a centrum és környezetének funkciórendszerét, az ebből adódó működési mechanizmusokat, a tényleges állapotokat és az erőforrás elemek kihasználásának lehetőségeit. Másrészt szimulálhatjuk a térség folyamatait a különböző erőforrás korlátok beállításával, felvázolhatjuk a térség fejlesztésének strukturális és globális hatásait. Az optimalizációs és szimulációs modellek egymásba kapcsolva kialakíthatják a vonzáskörzet működésének modelljét, feltárva ezzel azokat az alapvető összefüggéseket, amelyek jellemzik és meghatározzák a centrumnak és térségének harmonizált fejlesztését. A háromlépcsős modellel tehát a vonzástérségben a centrum nagytér szemléletéből kiindulva közeledünk annak alapvető funkciói felé. Fokozatosan, lépésről-lépésre tárjuk fel a centrum és környezete mint összetartozó területrendszer jellemzőit, így pl. annak mozgásformáját, fejlődésének alapvető elemeit, a szerkezetében bekövetkezett változásokat. Vagy a beavatkozások hatását lemérve kijelöljük a centrum és területének átfogó fejlődési irányát. A bemutatott elméleti rendszer és az ahhoz kapcsolódó modellmódszerek csak a gyakorlat próbájának alávetve nyerhetnek igazolást. Elméleti rendszerünk további finomítását a jövőben a konkrét elemzésekkel együtt kívánjuk végezni. b RECHNITZER J.: Elemzések területi ágazati kapcsolati mérleggel. = Területi Statisztika 1981. 3. sz.
