A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)

C-szekció - Gresa István: Az 1970-es évtized terület- és településfejlesztésének hatása Zala megye településszerkezetére

máliát váltotta ki, hogy a városok a velük szoros (kooperatív) kapcsolatban levő községek rovására is érvényesítették érdekeiket. A szakemberek egy része azon az állásponton van, hogy az 1970-es évtizedben a városok fejlődése tervszerű volt, míg a községek fejlődése spontán folyamatok hatására történt. Ezzel szemben — az előzőekkel is bizonyítva — az én véleményem az

r hogy az 1970-es évtizedben településfejlesztésünk tervszerű és tudatos volt. Ez azonban egyet jelentett a városok fejlesztésével. így a kisebb települések pozícióinak romlása nem spontán folyamatokra vezethető vissza, hanem a koncentrált fejlesztési politikának az eredménye. Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a beruházási eszközök túlzott központosítása nem a településpolitika sajátja, ez a tendencia a termelőerők fejlesztésének területén is hasonlóan jelentkezik. A szocialista gazdaság strukturális ellentmondásai tehát azonos törvényszerűségekkel kerülnek felszínre a települések és a vállalati gazdaság fejlesztése esetében. ISTVÁN GRESA: DIE WIRKUNG DER GEBIETS- UND SIEDLUNGSENTWICKLUNG DER 70-ER JAHRE AUF DIE SIEDLUNGSSTRUKTUR DES KOMITATS ZALA ( Zusammenfassung) In der planmäßigen Entwicklung der Produktivkräfte und der Infrastruktur in der 70-er Jahren kam das Prinzip zur Geltung, daß nur einige Siedlungen wirtschaftlich entwickelt werden können, diese aber so bestimmt werden müssen, daß sie räumlich zerstreut angeordnet sind. Infolge der konzentrierten Dezentralisation im Komitat Zala — wurde die Bevölkerung territorial bedeutend umstrukturiert, die Zahl der anderstwo arbeitenden erhöhte sich sprunghatft; — die Bevölkerungszahl der beiden größeren Städte erhöhte sich bedeutend, die der kleineren Gemeinden ging entsprechend zurück; — die im Plan bestimmten Siedlungen der unteren und mittleren Kategorie konnten ihrer Rolle nicht entsprechen; — trotz der primären Entwicklung konnten die Städte der Bevölkerung im Anziehungskreis keine ausgewogene infrastrukturelle Versorgung sichern, da infolge der zu dynamischen Immigration die Ressourcen zur Entwicklung der Grundversorgung zu verwenden waren. Im Endeffekt bedeutete die Siedlungsentwidklung die Entwicklung der Städte. Die künstliche Kategorisierung der Siedlungen entsprach nicht den Erwartungen, brachte sogar neue regionale Spannungen mit sich.