A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)

C-szekció - Gresa István: Az 1970-es évtized terület- és településfejlesztésének hatása Zala megye településszerkezetére

irányították a településszerkezet alakulását. A IV. ötéves tervidőszakban a jogi szabályozás a települések szerepköréhez kötötte a fejlesztési lehetőségeket: — Célcsoportos lakás csak felső-, közép- és a ,ki.emelt alsófokú központokban építhető; — A magánlakásépítés koncentrálása érdekében az OTP hitelek iránti igényeket a részleges felsőfokú-, a középfokú-, a részleges középfokú-, a kiemelt alsófokú, és az alsófokú központú szerepkörű településeken maximálisan kielégítették, a részleges alsófokú központú települések lakói pedig csak a maximális kölcsön 80%-át, míg az „egyéb" településeken élők ennek csak 50%-át kaphatták; — Községi vízmű építéséhez megyei támogatást elsősorban a szerepkörrel bíró településeknek biztosítottak; — Szerepkörös településeken voltak csak megvalósíthatók új igazgatási, egészségügyi, művelődésügyi létesítmények, a részleges alsófokú központú településeknek mindezen létesítmények megvalósításához előzetes megyei engedélyt kellett beszerezniük. Az infrastrukturális fejlesztésekhez hasonló volt a megyében működő iparvállalatokra vonatkozó szabályozás is. A munkaerőirányítás megyei stratégiája a városi ipari üzemeket támogatta, míg az alacsonyabb szerepkörű településeken külön engedélyre volt szükség az ipari létszám növelésére. A települések fejlesztésére szánt pénzeszközök igen differenciált szétosztása ugyancsak a megyei területfejlesztési elvek függvényében alakult: A IV. ötéves tervidőszakban a községekben élt a megye lakosságának 63,6%-a, de a felhasznált tanácsi fejlesztési alapnak csak az egynegyedével részesedtek. Az V. ötéves tervidőszakban pedig a községek — népességük 56%-os részaránya mellett — a fejlesztési alapnak csak az egyötödét kapták. A termelőerők és az infrastruktúra ilyen koncentrált fejlesztése a következő hatásokat váltotta ki a megye településszerkezetében: 1. Maga után vonta a népesség nagyarányú területi átrendeződését. — A városok lakónépessége közel 30 ezer fővel nőtt, ebből a bevándorlás 20 ezer fő; — Az alsófokú települések népességüket megközelítően szinten tudták tartani ; — A városok népességnövekedése alapvetően az alapfokú települések népességfogyásából származott. A népesség mozgásának főbb jellemzői: — Ugrásszerűen megnőtt az ingázók száma, akik jelentős szerepet játszottak a városok népességgyarapodásában. Az ingázók városba költözési folyamatát erősítette: — A városokhoz kötött kedvezményes munkáslakásépítés. — A „Ratkó" korosztályok munkavállalási korúvá válása. — A városi életviszonyok a falusinál lényegesen jobb életkörülményeket és ellátási színvonalat kínáltak a falvakból elvándorló fiataloknak. — Az alacsony szintű mezőgazdasági keresetek.