A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)

C-szekció - Csefkó Ferenc: Az aprófalvak állami—politikai szerepéről

vezeti garanciákat kell kiépíteni ezek működtetéséhez? Itt mindenképpen fel kell hívni a figyelmet a jogi túlszabályozásból adódó veszélyekre. Hiszen clyan településekről van szó — ismételten hangsúlyozom — ahol néhány száz ember él s ahol az ügyek — társadalmi méreteket figyelembe véve — kis ügyek, ahol az eldöntendő kérdések a mindennapok életével függnek össze, ahol mindössze egy-két ember, illetve egy-két állampolgár „alkalmas" arra, hogy községének szószólója, községének elöljárója legyen. (Ugyancsak többen foglalkoztak már az utóbbi időben ennek a visszaállításával, elvileg ezt támogatni is kell, de meg kell vizsgálni azt, hogy milyen feladatokkal célszerű felruházni az elöljárót, illetve milyen hatáskört kell biztosítani számára.) A tanács működésén túlmenően egy rendkívül fontos fórummal kell még itt foglalkozni, ez pedig az az elvileg közvetlen demokratikus fórum, amelyet falugyűlésnek nevezünk. Véleményem szerint ma a falugyűlés nem tölti be sem azt a szerepet, amit a tanácstörvény számára biztosít, sem azt, amely elvileg megkövetelhető lenne tőle. Más kérdés, hogy a falugyűlések nem rendelkeznek törvényi felhatalmazáson alapuló, megfelelő hatáskörökkel. Ugyanis a tanácstörvény (35. § (1) bek.) megfogalmazása szerint a községi tanács a lakosság tájékoztatása és véleményének megismerése végett tartozik összehívni a falugyűlést. A Vhr. 33. § (2) bek. szerint pedig a közös tanácsú községekben községenként külön-külön, lehetőleg évente kell falugyűlést összehívni a közös tanács munkájáról szóló tájékoztató megvitatására. A tanácstörvény indokolásának 5. pontja pedig a következőképpen fogalmaz: „A falugyűlés tanácskozó és tanácsadó szerv, mely ... nem gyakorolja a választók gyűlésének a visszahívásra vonatkozó jogát." Úgy gondolom, hogy a fenti idézetek is bizonyítják azt, miszerint a falugyűlésnek nincs döntési jogköre. Sőt, amennyiben a tanács, vagy annak valamely szerve nem úgy dönt, ahogy egy falugyűlési fórumon azt a többség kifejezte, még csak politikai felelősségre vonás sem történik. A kérdés másik oldala annak vizsgálata, hogy miként működnek a falugyűlések az összehívástól a szavazásig, milyenek az ott napirendre kerülő kérdések és milyen arányú a részvétel. Igen elszomorító képet kapunk már magából a részvétel elemzéséből, s joggal felvethető úgy is a kérdés, hogy amennyiben a falu lakosságának elenyésző százaléka jelenik meg ezen a közvetlen demokratikus fórumon, vajon az ott hozott állásfoglalás megfelel-e az adott település közakaratának. A válasz nyilvánvaló, nem. Kényelmes lenne azonban ebből kifolyólag „leírni" a falugyűlést, arra kell inkább törekedni, hogy olyan jogosítványai legyenek, olyan szerepet töltsön be a község életében, ami biztosítja számára, hogy a szocialista demokrácia egyik alapvető intézményeként munkálkodhasson. E néhány vázlatszerű gondolattal csupán jelezni szerettem volna azokat a gondokat, amelyek az oly sokszor hangoztatott megtartó képesség, eltartó képesség stb. kérdéskörét érintik. A politikai irányításnak és az állami gyakorlatnak azonban az „odafordulás! folyamatban" meghozandó döntései előtt figyelembe kell vennie azt a történelmi pillanatot, amelyben mindez történik, Az aprófalvak politikai szerepe bizonytalanná vált. Az ott élő állampolgárok ebben a tudatban, illetve ennek tudatában élnek, léteznek, vegetálnak. Én úgy gondolom, minden eszközzel azon kell lenni, hogy ezek a települések a