A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)

Kritikai fenntartásaink ellenére az összehasonlítás mégis magától beszél. A hat vizsgált dunántúli megye területe lényegesen nem változott a Hunyadiak korától 1900-ig, csak Baranya vesztette el a Dráván-túli részeit. A helységek száma mégis a felére csökkent, legnagyobb mértékben Tolnában, legkevésbé Vasban. Világosan megmutatkozik a hódoltság hatása, Baranyában, Somogyban és Tolnában mélyen az átlag feletti a pusztulás, Veszprémben és Zalában- valamivel az átlag alatti. 1785-től 1900-ig lényegesen nem változott a helyzet, a különbségek abból adódnak, hogy 1785-ben lakott helyek lettek számbavéve, 1900-ban pedig községek. Vizsgáljuk meg az aprófalvak számát és lakosságát 1785-ben és 1900-ban. Az 1—999 lakossal rendelkező falvakat soroltuk az aprófalvak csoportjába. Az aprófalvak száma Az aprófalvak lakossága 1785. 1900. 1785. 1900. lakosság lakosság száma aránya száma aránya száma aránya száma aránya Baranya 324 90,8 280 78,2 121100 67,3 137 806 41,4 Somogy 330 91,7 180 58,4 121 833 74.8 109 789 31,8 Tolna 112 71,3 37 30,6 42 348 32,2 23 849 9,4 Vas 630 95,7 535 86,3 182 398 82,9 248 807 59,4 Veszprém 155 80,7 109 59,2 73 681 52,3 65 977 29,7 Zala 614 95,9 445 79,6 184 791 80,5 211 776 48,4 Somogyban és Tornában a puszták külterületi lakott helyekké válása és községekhez csatolása okozza a jelentős csökkenést. A megyék átlagai azonban eltakarják a megyéken belüli különbségeket. Baranya megyében a szentlőrinci, a siklósi, a pécsi és a hegyháti járás tekinthető aprófalvasnak, itt a járási székhely nélkül számítva a lakosság több mint 60 százaléka élt aprófaluban, Somogyban ehhez a tömbhöz csatlakozott a szigetvári járás. Tolnában a legkisebb községátlag a völgységi járásban volt, de ott sem érte el az aprófalvakban lakók aránya a 40 százalékot. Zalában az alsólendvai, csáktornyai, letenyei, novai, zalaegerszegi járások képeztek egy aprófalvas csoportot, ehhez csatlakozott Vasban jóformán valamennyi járás, kivéve a felsőőrit és a kiscellit. A vasi aprófalvas terület ezután visszaért Zalába a sümegi járásba. Az aprófalvak néhány sajátos típusára szeretném a továbbiakban felhívni a figyelmet. Zala és Vas megye nyugati részén már a középkorban megtaláljuk a judicatus intézményét. Ez azt jelenti, hogy több apró helység egy bíróságot alkotott, és a judicatus bíróján keresztül érintkezett a földesúrral, az uradalommal. Az alsólendvai uradalom egész területén megtaláljuk a judicatus rendszerét még a XVIII. században is, a szentgotthárdi uradalomnak csak a nyugati részén. Bár ezek a faluk a községi törvény után kisközségekké alakultak, igen kis mértékben voltak korábban intézményekkel ellátva, még temetőjük sem volt. Ez a szervezet hasonlóságot mutat a horvát községi rendszerrel (politikai község — adóközség — helység), ott is ismert volt a judicatus intézménye, a feudális korban egész judicatusokat adtak fel.