A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)
B-szekció - Stadler József: Az aprófalvas településhálózat problematikája
STADLER JÓZSEF: AZ APRÓFALVAS TELEPÜLÉSHÁLÓZAT PROBLEMATIKÁJA A társadalmi, gazdasági és technikai fejlődés hazánk településhálózatának átalakulását is befolyásolta. Ennek jellemzője, hogy az egyébként is felduzzadt főváros mellett főleg a nagy- és középvárosok növekedtek. Korunk új népvándorlása a falusi települések, ezen belül a kis- és aprófalvak rohamos elnéptelenedéséhez vezetett. Hozzászólásomban e települések problémájával kívánok foglalkozni. A rendelkezésemre álló idő nem teszi lehetővé e téma elmélyült és teljes körű elemzését, ezért csupán néhány gondolattal kívánom érzékeltetni ezt a tényt — elsősorban somogyi tapasztalatok alapján -—, amely kis- és aprófalvaink helyzetére jellemző. Az utóbbi években a hivatalos állásfoglalás is egyre határozottabban kijelenti, hogy a kis- és aprófalvak elnéptelenedési folyamata nem kívánt mértékben következett be és a jövő településpolitikáját a népességmegtartó jelszó jegyében kell irányítani. Milyen tendencia jellemezte az elmúlt években a falvak népességi viszonyait? E kérdésre adandó válaszként néhány országos statisztikai adatot mutatok be. Az 1980. évi népszámlálás adata szerint 832 község kisebb mint 500, 753 község pedig 500—1000 fő lakosszámú volt és ez a falvak lakóinak 52,4%-át teszi ki. Az e falvakban élő népességszám arányai a következők : Lakosszám : 1970. év: 1980. év: 0— 500 307 048 fő 252 738 fő 500—1000 620 732 fő 551 175 fő Összesen : 927 780 fő 803 908 fő Az adatok alapján tehát 10 év alatt mintegy 130 000 fővel csökkent a népességszám kis- és aprófalvainkban. Az alábbi táblázat is e községek dinamikus lélekszámcsökkenését mutatja:
