A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)

B-szekció - Bősze Sándor: Kisipari szolgáltatás az aprófalvas Somogyban

hetjük. A 311 község közül 61 aprófalu volt, ha a lélekszámot 500 főben limitáljuk. A 2. táblázat szerint igen kismértékben részesültek a kisipari szolgáltatásokból: az összes iparos létszámának 3,34%-a élt e településeken. A kis falvakban csekély számban dolgoztak ipari szolgáltatást végzők, a jobbára csak a mezőgazdasági tevékenységgel kapcsolatos karbantartó feladatokat látták el a bőr-, a fa- és a különböző fémiparokban. Kisipari szempontból a kisebb falvak kisebb-nagyobb körzeteket alkotva kapcsolódtak egy jelentősebb központhoz. Tulajdonképpen az összefüggő kicsiny települések formálták ki az ipartestületek határait. Nem véletlen, hogy a 9 járással és Kaposvárral szemben 23 ipartestület létezett a megyében. A numerikus adatokat még ki kell egészíteni, olyan módosító tényezőkkel, amelyekről a számjegyek nem beszélnek, viszont árnyaltabb képet adnak a kisműhelyekről. 311 községből 61 tartozik az aprófalvak körébe. így megyénket nem is nevezhetnénk „aprófalvasnak". Vizsgálódásunkat kitágítva az 501—1000 lélekszámú községek csoportjára, már más a helyzet, mert ezekkel a településekkel együtt 154 (közel 50%) falu sorolható a kisebb falvakhoz. (A szigetvári és a kaposvári járásban az arány magasabb volt, mint 50%.) így a gyengébb ellátottsági szint földrajzilag nagyobb területen oszlott meg. A helységnévtárak szerint a községekhez több száz puszta tartozott. Közülük nem egy gazdasági központ, major, vagy éppen uradalmi centrum, ahol a szolgáltatás mennyiségi és- minőségi színvonala magasabb volt.

12 Sokukat egybekapcsolta, főleg a cukorrépatermelő vidéken, a kisvasutak rendszere, amely megkövetelte a vasas szakmákban dolgozók alkalmazását. Az uradalmakban használt technikai eszközök a különböző fa- és fémipari (esztergályos, bognár, lakatos) szakemberek jelenlétét igényelték. A bevezetett víz. áram, telefon, vagy az irodai gépek szükségessé tették az ezek karbantartásához értők felvételét. A gazdasági épületek állagának megóvása, bővítése munkaalkalmat jelentett az építőipari mestereknek. Az uradalmi szakmunkások pedig minden bizonnyal a környező falvak szolgáltatási igényeinek kielégítésében is részt vettek. A szanálási törvényt követően, 1924—1926-ban a pénzfelhalmozás lehetőségei csökkentek. Hitelt vagy nem adtak, vagy ha adtak is, akkor 30—80%-os kamatot számoltak fel a hitelezők. A pénzügyi támogatásra még a válságmentes időszakban is rászoruló kisiparosok közül igen kevésnek került fel a neve a megye virilistái közé. A Somogy-vármegye Hivatalos Lapjában közzétett névsorokban 1920—• 1932 között évente 9—37 iparost tüntettek fel. Egyetlen kiugró év volt, az 1929-es. Ekkor 69-en tartoztak a legtöbb adót fizetők közé. 1932-re ez a szám visszaesett 23-ra. Az 1932-es iparoslétszám 1925-höz viszonyított stagnálása (1., 2. táblázat) tulajdonképpen ereszkedő mozgást mutat. 1926—1929 között ugyanis rövid konjunkturális időszak következett be, ami kedvezőbb körülmények közé juttatta a kézműveseket is. Egyetlen adatként említhető — a községi képviselőtestületi jegyzőkönyvek tanúsága szerint — a Balaton környékén kibontakozó üdülőforgalom munkaalkalmat teremtő szerepe. Az uradalmak és a kisipar kapcsolatára kollégám, dr. Szili Ferenc hívta fel a figyelmem.