Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 26. (Zalaegerszeg, 1987)
Balogh Elemér: Országgyűlési választások Zala vármegyében
felkiáltással választották képviselővé Sümeghy Ferencet, a kapornaki járás főszolgabíráját, aki sikerrel indult az 1865. és 1869. évi választáson is. A választók soraiból elhangzott ugyan néhány elszórt ,.Nuschetz" kiáltás is. ám e hangok hamar elenyésztek évS még az illető keresztneve is homályban maradt. Hasonló módon jutott mandátumhoz Egerszegen Szabó Sámuel helybeli ügyvéd is, kinek ellenfele bizonyos „Szladovits" lett volna, de szavazásra itt sem került sor. Szabó Sámuel 1813-ban született a Veszprém megyei Bödögén: 1890. május 27-én bekövetkezett haláláig jórészt ügyvédként praktizált. Egy ideig a herceg Esterházy család jogtanácsadója, később az Igazságügyminis^tériumban vállalt állást. A tapolcai választókerületben a közakarat Barcza Sándort kívánta képviselőnek, aki azonban ettől helyben elállt. Maga helyett Kerkápoly Károlyt, a pápai főtanoda bölcsésztanárát, illetve Prodánovics Dánielt ajánlotta. Erre felborult a rend, verekedés tört ki. Kövekkel, botokkal támadtak egymásra a békés honpolgárok, s a Pesti Napló jelenvolt tudósítójának megjegyzése szerint ..hárman életveszélyes sebek alatt roskadtak össze". 20 A választást az elnök. Krisztián Piusz (tihanyi adminisztrátor) kénytelen volt felfüggeszteni. A központi választmány az új választás napjául március 26-át jelölte meg, melyen közfelkiáltással Botka Mihály alispánt választottak meg. 1865-ben november 23-ra írták ki Zalában a választásokat. Zalaszentgróton két jelölt: gróf Batthyány Zsigmond (az előző követ) és Hertelendy György alispán közül kellett választani. Mindkét fél részéről nagyobb számú szavazó jelentkezett, így közfelkiáltással nem lehetett az ügyet elintézni. A korábbi és általánosnak mondható gyakorlattól elütően — nyilván a szavazás meggyorsítását elősegítendő — két szavazatszedő hely alakult. Egyiken a községek A-tól R-ig, a másikon R-től Z-ig terjedő alfabetikus sorrendben szavazhattak. Egy kisebb csetepatéra itt is sor került, de a szerencsére jóelőre kirendelt Katonaság csírájában elfojtotta a rendbontást. A szavazás eredményeként Hertelendy 1815, Batthyány pedig 1174 voksot kapott. A vesztes párt óvást emelt a helyszínen, de azt még a választási jegyzőkönyvbe sem vették fel. Különösen az egyháziakat illetően merült fel panasz vesztegetés címén, kiknek papi hatalmukkal való visszaélést vetettek szemükre. Sérelmezték továbbá azt a körülményt is, hogy két szavazatszedő bizottmányt alakítottak. Az 1848: V. tc. kifejezetten valóban nem ad lehetőséget az említett könnyítésre, a választást vezetők azonban valószínűleg úgy okoskodtak, hogy az ellenkezője sincs tiltva. Az 1861-i felirati párti képviselő, gr. Batthyány Zsigmond hívei nem nyugodtak bele a vereségbe, petícióval éltek. Az ügy a képviselőház VII. igazoló osztálya előtt került tárgyalásra és rendkívül izgalmasan alakult. A IV. osztályban is felmerült egy csaknem hajszálra hasonló eset, ahol a dédesi kerületben (Borsod vm.) baloldaliként megválasztott Zsoldos Imre ellen peticionált a bukott jelölt, Benőfy Soma római katolikus esperes pártja. Itt, bár a Csengery Imre előadó, Somossy Ignác, Lónyay Menyhért, Ürményi József és br. Eötvös József által is támogatott osztály véleménye a törvény rendelkezéseinek szigorú megtartása mellett szállt síkra, a többség a szavazás során mégis ellenkezően, az igazolás mellett dönPesti Napló 1861. március 23.