Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 26. (Zalaegerszeg, 1987)

Balogh Elemér: Országgyűlési választások Zala vármegyében

felkiáltással választották képviselővé Sümeghy Ferencet, a kapornaki járás főszolgabíráját, aki sikerrel indult az 1865. és 1869. évi választáson is. A vá­lasztók soraiból elhangzott ugyan néhány elszórt ,.Nuschetz" kiáltás is. ám e hangok hamar elenyésztek évS még az illető keresztneve is homályban ma­radt. Hasonló módon jutott mandátumhoz Egerszegen Szabó Sámuel helybeli ügyvéd is, kinek ellenfele bizonyos „Szladovits" lett volna, de szavazásra itt sem került sor. Szabó Sámuel 1813-ban született a Veszprém megyei Bödögén: 1890. május 27-én bekövetkezett haláláig jórészt ügyvédként praktizált. Egy ideig a herceg Esterházy család jogtanácsadója, később az Igazságügyminis^­tériumban vállalt állást. A tapolcai választókerületben a közakarat Barcza Sándort kívánta kép­viselőnek, aki azonban ettől helyben elállt. Maga helyett Kerkápoly Károlyt, a pápai főtanoda bölcsésztanárát, illetve Prodánovics Dánielt ajánlotta. Erre felborult a rend, verekedés tört ki. Kövekkel, botokkal támadtak egymásra a békés honpolgárok, s a Pesti Napló jelenvolt tudósítójának megjegyzése sze­rint ..hárman életveszélyes sebek alatt roskadtak össze". 20 A választást az el­nök. Krisztián Piusz (tihanyi adminisztrátor) kénytelen volt felfüggeszteni. A központi választmány az új választás napjául március 26-át jelölte meg, melyen közfelkiáltással Botka Mihály alispánt választottak meg. 1865-ben november 23-ra írták ki Zalában a választásokat. Zalaszentgróton két jelölt: gróf Batthyány Zsigmond (az előző követ) és Hertelendy György alispán közül kellett választani. Mindkét fél részéről nagyobb számú szavazó jelentkezett, így közfelkiáltással nem lehetett az ügyet elintézni. A korábbi és általánosnak mondható gyakorlattól elütően — nyilván a szavazás meg­gyorsítását elősegítendő — két szavazatszedő hely alakult. Egyiken a községek A-tól R-ig, a másikon R-től Z-ig terjedő alfabetikus sorrendben szavazhattak. Egy kisebb csetepatéra itt is sor került, de a szerencsére jóelőre kirendelt Katonaság csírájában elfojtotta a rendbontást. A szavazás eredményeként Hertelendy 1815, Batthyány pedig 1174 voksot kapott. A vesztes párt óvást emelt a helyszínen, de azt még a választási jegyzőkönyvbe sem vették fel. Különösen az egyháziakat illetően merült fel panasz vesztegetés címén, kiknek papi hatalmukkal való visszaélést vetettek szemükre. Sérelmezték továbbá azt a körülményt is, hogy két szavazatszedő bizottmányt alakítottak. Az 1848: V. tc. kifejezetten valóban nem ad lehetőséget az említett könnyítésre, a válasz­tást vezetők azonban valószínűleg úgy okoskodtak, hogy az ellenkezője sincs tiltva. Az 1861-i felirati párti képviselő, gr. Batthyány Zsigmond hívei nem nyugodtak bele a vereségbe, petícióval éltek. Az ügy a képviselőház VII. igazoló osztálya előtt került tárgyalásra és rendkívül izgalmasan alakult. A IV. osztályban is felmerült egy csaknem haj­szálra hasonló eset, ahol a dédesi kerületben (Borsod vm.) baloldaliként meg­választott Zsoldos Imre ellen peticionált a bukott jelölt, Benőfy Soma római katolikus esperes pártja. Itt, bár a Csengery Imre előadó, Somossy Ignác, Ló­nyay Menyhért, Ürményi József és br. Eötvös József által is támogatott osz­tály véleménye a törvény rendelkezéseinek szigorú megtartása mellett szállt síkra, a többség a szavazás során mégis ellenkezően, az igazolás mellett dön­Pesti Napló 1861. március 23.

Next

/
Oldalképek
Tartalom