Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 26. (Zalaegerszeg, 1987)

Pintér István: Népi víznyerési módok Hetesben

belécezik, egy közt a hajtókar mellett szabadon hagyva, ahova a kisajtó kerül. Az így elkészült nyolcszögletű házikó sátortetőt kap. Az ugyancsak nyolcszögletű tető hevederekből áll, amit lemez vagy kátránypapír borít. A házikó tetejének csúcsába díszesen kiesztergályozott csúcsdísz kerül. A kerekeskút vödre állandó, sohasem veszik le a láncról. Régen dongás vödröket használtak, napjainkban vagy az egyszerű vizesvödröt, vagy a boltban kapható vasabroncsos, lemezoldalú kútvödört kötik a lánchoz. A vízbemerüléshez a vödör oldalára súlyt kötnek. A hetési kutakhoz ritkán készítettek vályút. Általában vödörből, sajtárból itattak. Ott, ahol van tölgyfából van kifaragva, s lábakon vagy köveken áll. A vályúból a vizet gyakran ki kell söpörni, mert megzöldül, az állat ezt nem szereti, akkor sem ha friss vizet engednek bele. Szelepes fémkutak A hetési ivóvíz rossz íze, egészségtelensége miatt régóta törekedtek az emberek arra, hogy mélyebbről tiszta, kiapadhatatlan ivóvízhez jussanak. Az 50-es években Gáborjánházán artézi kutat is fúrtak, ez azonban nem vált népszerűvé, mert vasízű volt a vize. A szelepes kutak itt-ott mégis felbukkannak. Általában régi kutak helyére verik le a perforált vascsövet, vagy pedig a régi kút szájára szerelik fel. A hetési falvakban fellelhető néhány gyári szelepes kútból például Bödeházán, a bolt mellett, s egy öreg háznál, Szentistvánlakon pedig egy elhagyott portán látható egy példány (9—10. kép). Egyik helyen sem a gazdálkodást szolgálta, elterjedéséről nem beszélhetünk. Itt kell szólnunk arról is, hogy több kútban már hidrofor működik, a vízvezeték elterjedése azonban még várat magára. A kútásás A házépítés mellett a kútásás az egyik legfontosabb férfi társasmunka falun. A gazdálkodás színvonalának múlt század végi emelkedése, az állatállomány létszámának növekedése egyre több falusi portára ásatott saját kutat a ház gazdájával. A községi közös kutak szerepe ezzel együtt csökkent. A kút egyre inkább részévé vált az okszerű állattartásnak. A jószág egyre kevésbé járta a mezőt, a rétet, az istállóban, az ólban tartott jószág itatásáról a gazdának kellett gondoskodnia. A megváltozott igényekre jó példa a bödeházi Gaál család gazdaságának század eleji növekedése. A család 10 holdon gazdálkodott, ebből hat hold volt szántó, négy hold a rét. A hat holdból 1 hold kapás, 2 hold rozs, 2,5 hold búza 1/2 hold lóher volt. A termés megszabta életüket, befolyásolta az állatállomány számát. Csak 8—9 mázsa termést takarítottak be holdonként. így nagy figyelmet kellett fordítaniuk az állattartásra. A század elején 2 tehenet s 1 lovat tartottak. Hízó mindig volt, de anyadisznót ez idő tájt nem sikerült még tartaniuk. A 20—30-as években nőtt a nagyjószágok száma. Négy tehén, 1—2 növendék, s egy pár ló volt az istállóban, állandóvá vált az anyadisznótartás, évente két hízót is vágtak. 1928-ban ugyan májmételyben elpusztult az állatok fele, de hamar pótol-