Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 26. (Zalaegerszeg, 1987)

Maróti Éva: Pecsételt római kerámia Zalalövőről — Gestempelte römische Keramik aus Zalalövő

jogának átengedését ezúton köszönöm., b: SZSM 54. 187. 178.) és Felsőpatyról (SZSM 60. 6. 10.) származnak. A 17—18. sz. levelek egy vindobonai darab motívumához hasonlatosak (NAGY kézirat 49. o. 23. sz., Abb. 148. = GABLER 1977, 227. o. K 163., HMW Inv. Nr. MV 1946.). A 22. sz. levélhez nagyon hasonló pecsétlőt ismerünk Vindobonából (KENNER 1911, 144. b. o., Abb. 39. = NAGY kézirat 50. o. = GABLER 1977, 226. o. K 156,HMW Inv. Nr. MV 1380.). A 25. sz. motívum párhuzama Carnuntumból ismert (FARKA—

GRUNEWALD 1979, 435. o., Abb. 442.), de hasonló levél terra sigillatákon is látható (KNORR 1952, Taf. 62. E.). A 26. sz. motívum tojásszem, mely általában Drag 29/37 variáns — terra sigillata vagy pecsételt —edények külső oldalán látható, de mindkét edényfajtánál megtalálható tál belsejében is: Drag 32—

Niederbieber 5b típusú, Iversheim-i lelőhelyű terra sigillatán (Bonner Jahrbücher 170 (1970) 380. o., 381. o. 29, 2. kép) és aquincumi (BARKÖCZI—

BONIS 1954, 178. o. 301. j.: az Aranyárok menti temető 70. sírjából — publikálatlan; és BTM AQ 50. 230.), adonyi (BARKÖCZI—BÖNIS 1954, 178. o. 157. o., LVIII. t. 10. — MNM 9. 1951. 20.), biai (SZFM 83. 59. 5.) és ismeretlen lelőhelyű (MARÖTI 1985, Kat, 171/71., D 66.) pecsételt töredéken. A 28. sz., hosszában kettévágott termésre hasonlító motívum pontos párhuzama Carnuntumból származik (GRÜNEWALD 1979, 32. o., Taf. 17/2.), Savariából pedig ennél nagyobb, szintén félbevágott termésre emlékeztető dísz ismeretes (SZSM 54. 92. 6.). A 29—30. sz. átlókkal osztott, rovátkolt felületű, rombusz alakú idomok egyik változata tál külső oldán is megjelenik Zalalövőn — bár ez utóbbi töredék a pecsételt edények nyugat-pannóniai csoportjának későbbi darabjai közé tartozik (MARÖTI 1985, Kat. 168/80, J 17.). Több hasonló díszítmény ismeretes a dáciai Maroskeresztúrról (dr. B. Bónis Éva és Nagy Lajos anyaggyűjtése alapján. Lásd MARÖTI 1985, III. t. 5—6.). A két, csúcsával összetett háromszöget ábrázoló 35. sz. ornamens kisebb, elnagyoltabb változata Savariából ismert (SZSM 54. 196. 1.). A 31—32. sz. ívelt idomoknak —, melyeknek végeihez levelek csatlakoznak — hasonló funkciójú párhuzamát terra sigillatákon láthatjuk (RICKEN 1948, Taf. 159/13.). A XXIV. sz. töredéknek —, melyen együtt szerepel a 31. motívum a 18. számúval —, pontos analógiáját ismerjük Poetovioból (MIKL 1964—65, 269. o, 277. o. T. 2/1—la). E darabok utánérzése a XXV. sz. töredék, ahol már nemcsak a motívumok korcsultak el (21. és 32. sz.), hanem a tál is sokkal roszszabb anyagból készült az előképnél. A minta ugyanilyen eldurvulása érezhető a 15. és 16. sz. motívumok közt, melyeknek szép kidolgozású példányai Savariából ismertek. Az 1—10. sz. motívumoknál szintén a levélalak fokozatos romlása figyelhető meg, mely párhuzamos az anyag romlásával is: az I. sz. darab (1. és 35. motívum) világosszürke, jól iszapolt, fényes felületű, csengő keményre égetett, a XIII. töredék (10. motívum) durvább anyagú, barna-szürke színű, rétegesre égetett. A XXVII. sz. darab díszítési stílusához hasonló töredék ismert Vindobonából (GABLER 1977, 227. o. K 173.). A XXVIII. sz. darab — a levelek formája és főként elhelyezése alapján — a XXIII. sz. töredék utánérzése lehet, vagy a két edény egy kéztől származik.