Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 26. (Zalaegerszeg, 1987)

Petánovics Katalin: A zalai summásgazda Gangmeister im Komi tat Zala

mértékű, hogy abból gyorsan és látványosan meggazdagodhattak volna.

32 Néhány hold földet, rétet tudtak vásárolni, az öröklött házat bővíteni, zsúpfedelét cserépre venni. Erre futotta. Ahhoz már évtizedek munkája kellett, hogy a keresetből még új házra is teljék. A pallérok egy része anyagi helyzete javulásával kiemelkedett a legszegényebb sorból, tekintélye megnőtt a falu szemében, és köztisztséget —• bíróságot, elöljáróságot — is vállalt. De, hogy e megtisztelő hivatalokba beválasszák, oda nemcsak anyagi gyarapodás kellett, hanem megfelelő emberi tulajdonságok is. Ezek az emberek óriási tapasztalatot szereztek a gazdálkodásban, amelyet később állami gazdaságokban, termelőszövetkezetekben gyümölcsöztettek. Pl. Pál Ferencről is megjegyezték a volt summasok, hogy „nagy volt a gazdaságbeli tudománya". Völgyi István 1945 után, „mikor már egy kicsint rendeződött a heizet" a Gazdakör elnöke lett, meg helyettes bíró és munkásképviselő. „De 47-ben levátottak mindenrü azza az indoklássa, hogy munkáshajcsár vótam. Lássa, vöröskatona is vótam. mégis lehetett belüliem pallér. 45 után meg hajcsár lettem én, aki egész életemben dogoztam." Nem szólhattam más megyék summásgazdáiról, mert a bevezetőben is említett szakirodalom részben sematizálja alakjukat, részben kevés azon publikációk száma, amelyek konkrétan foglalkoznának e témával akár visszaemlékezés, akár adatközlés formájában. Amit itt leírtam, az a zalai summásgazdákra vonatkozik, s a zalai summások emlékeiből, tapasztalataiból szűrtem le. Számtalan példát hozhattam volna megerősítő illusztrációként, de csak azokra szorítkoztam, amelyek a legjobban összegezték az általános véleményeket. A munkásgazdák szerepe valóban kényes volt: két ellentétes érdek között kellett egyensúlyozniuk. De ezt a sajátos állapotot a nagybirtokrendszer fejlesztette ki, s konzerválta még a XX. század első felében is. Ezért hibás :i-Boross M. 1969. 368. „Gyarapodásuk látható jelei voltak először is, hogy az árendás házból saját házba költöztek, majd egy pár hold földet is ragasztottak hozzá. Általában 4—8 évi sommásgazdai múlt után már ki-ki tudott magának annyit szerezni, hogy többet nem ment summásságba." Gyűjtéseim során azt tapasztaltam, hogy ilyen rövid idő alatt nem lehetett házat is és annyi földet is szerezni, hogy többet ne kelljen summásmunkát vállalniuk. 33 Az Adatközlők, akiknek ezúton is köszönetet mondok: Rezi: Murman Ferencné, sz.: 1898. Keller József, sz.: 1908. Nova: Pál Ferenc, sz.: 1896. Németh Ferenc, sz. : 1909. Horváth István, sz.: 1906. Mikekarácsonyfa: Péter Rozália, sz.: 1915. Kissziget: Belső Pál, sz. : 1912. Zalaszántó: Horváth Gézáné, sz.: 1923. Hernyék: Nagy János, sz.: 1905. Nagy Jánosné, sz.: 1905. Fehér Ferenc, sz.: 1920. Bárszentmihályf a : Völgyi István, sz. : 1903. Góczán Lajos, sz.: 1911. Csak azokat az adatközlőket soroltam fel, akiknek közléseit idéztem a dolgozatban. A többi — itt nem idézett, de lényegében fölhasznált adat — a Balatoni Múzeum adattárában található.