Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 26. (Zalaegerszeg, 1987)

Szőke Béla Miklós: Kora-középkori tanulmányok II. (A Kárpát-medence IX—X. századi régészeti kutatásának vázlata és fő kérdései)

cselt alsó karikaívű) fülkarikák, a lefelé szélesedő spirálcsüngős karikák, a millefiori és többtagú rúdgyöngyök, továbbá egyes késő avarkori tárgyak (karperec, tűtartó, öntött övveret). E horizonton belül bizonyos területi különbségek állapíthatók meg: a (vertikálisan) összetett gömbcsüngős függők elsősorban Felső-Ausztriában és Észak-Steiermarkban találhatók meg a női sírokban. A mellettük lévő férfi sírokban karoling kardok, hosszú harci kések (Langsax) találhatók és színező ölemként késő avarkori viseleti tárgyak is megjelennek. Ugyanakkor, ha ezek a nyugati leletek késő avarkori temetőkben bukkannak elő, ugyanazt a szerepet játszák, mint a késő avarkoriak idegen környezetben: színező elemek egy öntörvényű kultúrán belül. A második csoportot a Köttlach I. horizont alkotja, amit elsősorban a lemez- és drótékszerek jellemeznek, így a hurkos-kampós záródású karikák, az üreges lemez- ill. üveggömbcsüngős, láncocskákkal díszített fülkarikák, a vas alapra szerelt aranyozott bronzlemezes fibulák (néha üvegberakással díszítve) és a pajzsosán kiszélesedő fejű ill. hosszában bordázassál díszített lemezgyűrük. Míg az első csoportot a IX. század első felére, a másodikat a IX. század közepétől a X. század közepéig keltezte J. Giesler. Utóbbi csoport elterjedésére jellemző, hogy Alsó-Ausztriában és Felső-Ausztria északi részén nem található meg, mivel ott egy — a nagymorva kulturális térséghez kötődő — regionálisan körülhatárolható leletanyagcsoport válik ki. A harmadik csoport a Köttlach II. horizont, amit elsősorban a zománcberakásos öntött fibulák és félholdalakú függők reprezentálnak, továbbá a gombos végű és az egyik végén kampós, másik végén S-végű fülkarikák. Ugyancsak nagyszámú a gravirozással díszített, félholdalakú függő. E leletek elterjedési területe lényegében egybeesik az ottó-kori német birodalom kiterjedésével, melynek kulturális kapcsolatát az Árpád-kori Magyarországgal Giesler szerint az ún. bjelo-brdoi leletek Köttlach-kultúrás környezetben való előfordulásai reprezentálják. E horizont a X. század második felétől a XI. század közepéig tartott. Mint J. Giesler is megállapította, ÉNy-Dunántúl, Alsó-Ausztria és FelsőAusztria egy része a IX. században külön csoportként kiválik a Keleti-Alpokvidék egészére jellemző kulturális fejlődésből; az innen megismert régészeti anyag alapján azonban úgy tűnik, hogy a nagymorva kulturális régióhoz sem kötik erősebb szálak. E terület sajátos kulturális arculatának egyik meghatározója ugyanakkor, hogy a Bécsi-medencét már a korábbi évszázadokban benépesítő avarok temetői a 9. században is használatban vannak, (ld. sajátosan „kései" késő avarkori leletek, ill. frankimporttárgyak); településterületükön belül pedig nem találhatók meg azok a temetők, amelyek a Felső-Dunamedence egyéb részein a IX. századot jelölik.

11 Végül érdemes még felfigyelnünk arra, hogy e vidék volt az avarok birodalmának nyugati gyepűje és 11 DAIM, F.: Das 7. und 8. Jh. in Niederösterreich, in: Germanen, Awaren, Slawen in Niederösterreich. Das erste Jahrtausend nach Christus. Wien, 1977. 88—102.; UÖ.: Die Awaren in Niederösterreich. Wiss. Schriftenreihe Niederösterreich 28. St. Pölten—Wien, 1977. (térképmelléklet!)