Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 26. (Zalaegerszeg, 1987)

Srágli Lajos: A magyarországi szénhidrogén bányászat első ötéves tervéhez. Adatok a zalai olajbányászatról

szempontból túlteljesítették a hároméves tervet, az olajtermelés mégis elmaradt a kívánatostól. Mindenképpen szükséges lett volna annak növelése, de ezt bizonyos körülmények akadályozták. A legfőbbet, hogy az olajtermelés mennyiségét nemcsak az elvárások és elhatározások szabják meg, hanem döntő mértékben a természeti feltételek, fizikai törvényszerűségek, a szakemberek már korábban felismerték, de elfogadtatása a gazdasági, politikai vezetéssel nehézségekbe ütközött. Igaz, hogy a tervidőszak végén már elismerték ezek figyelembevételének szükségességét, de a gazdaság olaj éhsége akadályozta a túltermelés káros hatásaira vonatkozó tapasztalatok gyakorlatban történő alkalmazását. A Magyar Dolgozók Pártja nagykanizsai szervezetének székházában 1949. május 27-én tartott értekezleten a termelés növelésének kérdésében az MDP Központi Vezetőségét képviselő Vas Zoltán hangsúlyozta: „hogyha rablógazdálkodást folytatunk, csak azt érnénk el, hogy a legközelebbi ötéves terv negyedik esztendejében nagy bajok jönnének a felszínre, megfelelő mennyiségű nyersolaj hiányában. Márpedig rendkívül fontos kérdés, hogy mi az ötéves tervünk negyedik esztendejében exportálunk-e olajat vagy pedig importra szorulunk."

4 A termelés növelésére a kutatások fokozása, új olajmező felfedezése nyújtott csak reális lehetőséget. Akadályozó tényező volt úgy a kutatásban, mint a termelésben a termelőberendezések, gépek leromlott állapota, ugyanis a korábbi években elmulasztották felújításukat. A zalai olajmezőkön használt berendezések műszaki állapota az ötéves terv kezdetének idejére 40—60%-os volt.

5 Az államosítás nemcsak a tulajdonviszonyokban hozott változást, hanem megváltoztak a termelés szervezeti keretei is. Az 1949. július 1-én létrehozott Dunántúli Ásványolaj ipari Központ irányítása alatt a MAORT-ból 1950. január 1-i hatállyal öt állami vállalatot hoztak létre. Nagykanizsa székhellyel létrejött a 2540 dolgozót foglalkoztató Dunántúli Ásványolaj termelő Nemzeti Vállalat, a szintén nagykanizsai Ásványolajkutató- és Mélyfúró Nemzeti Vállalat több mint 500 fővel, valamint az Ásványolaj Gépjavító Vállalat. Ezeken kívül még két nem zalai vállalat alakult. 1951 októberében újabb átszervezés következett. Megszüntették a Dunántúli Ásványolaj ipari Központot, s a Dunántúli Ásványolajtermelő Vállalat decentralizálásával létrehozták a Budafai Kőolajtermelő Vállalatot és a Lovászi Kőolajtermelő Vállalatot. Az 1951-ben termelésbe állított nagylengyeli kőolajmező 1953. június 30-ig a Lovászi Kőolajtermelő Vállalathoz tartozott, majd önálló vállalattá alakult. A MAORT utódvállalatai 1952 októberében csatlakoztak az 1949. december 31-én létrejött Magyar— Szovjet Olaj Rt. (MASZOLAJ)-hoz. A MASZOLAJ az olajipar teljes vertikumát átfogta, s egyetlen, 50—50%-os részesedésű magyar—szovjet vegyestulajdonú vállalatba egyesítette, mely 1954. december 31-ig állt fenn.

6 Az üzemi rendszer változásai a tervszerűség ellenében hatottak. A szocialista tervgazdál4 Németh András: A magyar kőolaj bányászat történeti dokumentum gyűjteménye 1919-től 1949-ig. Kézírat gyanánt. (OKGT kiadás) III. kötet 401. old. 5

MSZMP Zala Megyei Bizottságának Archívuma (továbbiakban: MSZMP Zm. B. Arch.) 57. f. 2/1/3/7. őe. (ideigl. sz.). e

A vállalati átszervezésekről: BENCZE GÉZA: Zala megye iparának története a felszabadulás után 1945—1975. Zalaegerszeg, 1980. 35—41. old., továbbá: Rövid ismertetés a Dunántúli Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalatról. (DKFV) kiadványa, 1977. 7. old.