Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 26. (Zalaegerszeg, 1987)
Halász Imre: Zala megye gimnáziumai a Bach-korszak első éveiben (1849—1854)
Némi változás volt az előadott tananyagban is: 20 A német nyelvet (heti 3 órában) az első osztálytól kezdték tanítani. Az első osztályban az elemi ismeretek elsajátítása után a főnév- és a melléknévragozást tanították. A második osztályban az első év anyagának ismétlése után „Mindennemű nevek ragozása, melléknevek fokozása. Számnevek, névmások" volt a tananyag. A harmadik és negyedik osztály tananyaga változatlan maradt. így az addig egy osztályban tanított anyagot „húzták szét" két tanítási évre, biztosabb nyelvtani alapok elsajátításának céljával. A plusz órákat az első osztályban a magyar nyelv óraszámának felére csökkentésével (négyről kettőre) érték el. Az első — ma úgy mondanánk: „kísérleti év" — után került sor ezekre a tananyag egészét nem érintő és nagy jelentőséggel nem bíró változtatásokra. Nem változtak azonban a nevelési feladatok, melyeket 28 pontban a következőkben fogalmaztak meg: ,.a vallás és erkölcs, a szellemi műveltség, az okosság, a tudomány, az igazság, az erősség, a mértékletesség, az alázatosság, az engedelmesség, a szerénység, a szűztisztaság, a szelídség, a külső kellem, a sajátság, az önismeret, a jó vélemény, a könyörület, a hűség, a barátság, az udvariasság, a kímélet, az óvatosság, az öngyőzelem, a hasznos munkásság, a lélekismeret, az egyetértés, a jótanács. az állhatatosság." 21 Ami a tantervet és az előadott tananyagot illeti — főleg a természettudományokban, komoly az előrelépés az 1848 előtt tanított tananyaghoz képest, hiszen addig a négy alapműveleten kívül a mennyiségtanból szinte mást nem is tanítottak, a természettudományról nem is beszélve. (Itt természetesen csak a hatosztályos gimnázium első négy osztályát vehetjük figyelembe.) A humán tárgyak közül most belép a görög és a német nyelv, valamint rendszerezettebbé válik az anyanyelv tanítása, és a nyelvtani rendszer ismerete előtérbe kerül. Az összbirodalmi elveknek megfelelően elég magas óraszámban és követelményrendszerrel kezdik a német nyelvet tanítani. Ezt — Köte Sándor véleményével szemben 22 — pozitívumnak értékelhetjük abból a szempontból, hogy az élő, s Közép-Európa nagy részén használatos nyelvet nem nélkülözhették sem a kereskedelmi, sem a hivatalnoki pályára készülők, de az iparoslegények sem, kiknek nyugat felé irányuló vándorútjai során szinte létszükségletük volt a német nyelv ismerete. Tehát nem elítélendő, míg idegen nyelvként tanítják a németet. Ezt az egyébként pozitív lépést változtatja negatív tendenciává (s itt kapcsolódunk Köte állásfoglalásához), hogy ezt nem a gyakorlati, emberi, polgári szempontok alapján, hanem az összmonarchia érdekében vezették be. A németesítés mellett az összmonarchia tisztelete iránti, császárhű alattvalói, nemzeti érzést megsemmisítő nevelést a — ma úgy mondanánk: a legvilágnézetibb tárgy — a földrajz és történelem tananyagának átformálása bizonyította. A II. Ratio Educationis alapján használt tantervekhez képest azt u „Emlékezzünk régiekről". 31 Uo. --KOTE Sándor: Közoktatás és pedagógia az abszolutizmus és a dualizmus korában. 1849—1918. (Budapest. 1975.) A középfokú oktatás helyzete. 18—27. p.