Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 26. (Zalaegerszeg, 1987)
Molnár András: A Zalai 47. honvédzászlóalj felállítása 1848 őszén
a bekerítéstől félve a városszéli erdőkbe, s a zsidótemetőhöz vonult vissza. A helyi népfelkelés városát szinte teljesen felszabadította, a segítségükre siető mozgó nemzetőrség Nugent állásai ellen támadt. 25 A vasiak a zsidótemetőt rohamozták, a zalai önkéntes zászlóalj a városi vágóhídon túli kis erdőben felállított, a visszavonulás útját fedező ellenséget szorította ki állásából és futamftotta meg. 26 A zászlóalj ekkor még jobbára dárdával volt felszerelve, 27 a győzelem után az ellenség Kanizsán rekedt hadianyagából sokan puskát vettek magukhoz. 28 Október 7-én a horvátokat üldöző seregből Nagykanizsára, a város biztosítására rendelték vissza a zalai zászlóaljat Gyika Jenő őrnagy, Csuzy Pál, Inkey Kázmér, Csillag László és Deák Lajos századosok vezetésével. 29 A zászlóalj kanizsai tartózkodása idején állította ki 40 fő önkéntesét a város is. A toborzás még könnyen ment, de a ruházkodás és felszerelés költségeire kivetett 1040 forintot szinte úgy kellett „összekoldulni" az utcán a tanácsosoknak. 30 Az állandó bizottmány október 8-i ülésén, hírül véve, hogy a szántói járás nemzetőr zászlóalja hazatért és feloszlott, továbbá a tapolcai zászlóalj is belátható időn belül hazatér, az önkéntesek kiállításával adós két járásba is toborzóbiztosokat nevezett ki. A tapolcai járásba Sümeg székhellyel Oszterhueber Imrét és Hertelendy Kálmánt, a szántói járásba Keszthely székhellyel Hertelendy Károlyt és Nagy Pált. Azt a parancsot kapták, hogy már fél századok felállítása esetén haladéktalanul indítsák őket a zászlóalj felállítási helyére. 31 Mivel még aznap érkezett a hír, hogy a tapolcai zászlóalj több mint ezer fővel egyelőre a Lajtához felvonult magyar főtáborban van, ezért az előbbi rendelkezést úgy módosították, hogy csak a járás azon községei állítsanak önkénteseket, melyeknek nemzetőrei nincsenek a főtáborban. 32 Tekintettel arra, hogy a már századokba szervezett önkéntesek nagyrészének nincs még lőfegyvere, s az ezután besorozandók felfegyverzésére még kevesebb esély van, október 9-én futár indult Csány Lászlóhoz és az OHB-hez, hogy az ellenség állandó zaklatásának kitett megye önkénteseit a kellő menynyiségű szuronyos-puskával, lőszerrel, gyutacsokkal, melyeket a megye már megszerezni nem tudott, lássák el. 33 Az állandó bizottmány október 10-i ülése elé került a zászlóalj őrnagyának levele, melyben tisztikarának és legénységének kívánságát tolmácsolta. 25 A Nugent elleni zalai hadműveletéről általában: Varga János: Népfölkelő és gerillaharcok Jellasics ellen. 1848 őszén. Bp., 1953. 205—214. p. 26 BARBARITS Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája. Bp., 1929. (a továbbiakban BARBARITS). 55. p., NOVAK 113—114. p. 27 ZML., áll. biz. iratai. 1848: 2452. sz. A Kossuth Hírlapja 1848. okt. 20. 96. sz. 431. p. közzétett tudósítás szerint okt. 15-én is ez volt még a helyzet. 28 NÓVÁK 115. p. 29 ZML., áll. biz. jkv. 1848: 2087. sz. vö. NÓVÁK 118. p. és BARBARITS 55. p. 30 BARBARITS 56. p. 31 ZML., áll. biz. jkv. 1848: 2089. sz. 32 ZML., áll. biz. jkv. 1848: 2090. sz. 33 ZML., áll. biz. jkv. 1848: 2092. sz.
