Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)
Vándor László: A ferencesek középkori építészeti emlékei Zala megyében
II. Falkos (Ma: Hahót—Alsófakospuszta) Erre a kolostorra vonatkozó írásos adatunk meglehetősen kisszámú. Sem alapítási idejét sem titulusát nem ismerjük. Az alapító személyét azonban joggal kereshetjük a Hahót nmzetség tagjai között, hiszen a kolostor az ő birtokukon feküdt, 1356-ban, amikor Hahóti Herbold utódai birtokaikon megosztoznak, még nem említik Falkoson a kolostort, 1- 1384-ben azonban már mint meglévő szerepel. 11 1356—1388 között szerepel az a Miklós, aki 1382-ben alnádor volt, és aki hol a „Hahóti", hol a „Sejteri", hol pedig a „Falkosi" előnevet használja. 14 Feltételezhetően ő volt a kolostor alapítója. A kolostor, amely a marianus ferenceseké volt, és azok fej érvári őrségéhez tartozott 1533-ban szerepel utoljára. 15 Helye: Az egykori kolostor helye pontosan meghatározható. Alsófakospuszta déli végétől nyugatra, a település fölé magasodó dombhátat széles kelet—nyugat irányú vízmosás vágja ketté. Ennek a vízmosásnak az északi peremén, részben szántott területen, részben az erdőben, a felszínen is nagy mennyiségben látható téglatörmelék jelzi a kolostor maradványait. Régészeti kutatására még nem került sor, azonban egy ehhez tartozó sütőkemence feltárásra került, melynek tapasztásából alakos és ornamentális kályhacsempék kerültek elő. 1G III. Keszthely A kolostor alapítója Csáktornyai Lackfi István a mezőváros birtokosa, aki a XIV. század második felében székely ispán, horvát bán, erdélyi vajda, majd 1389—92-ben nádor volt. 17 A ferencesek 1367-ben vagy 1368-ban érkeztek Keszthelyre, és úgy volt, hogy a város szélén lévő Szent Lőrinc kápolnát veszik használatba és mellé építenek. András keszthelyi plébános ezt ellenezte és a pápa elé fellebbezett. így a ferenceseknek új egyházat kellett építeni, ennek titulusa a Boldogságos Szűz lett. Elkészülésének ideje 1386—97-re tehető. 18 1397-ben ide temetik el az alapítót, akinek sírköve ma is megvan. 1554-ben a török elfoglalja a szomszédos somogyi területeket, a szerzetesek elmenekülnek, és a kolostort a város akkori birtokosai, a Gersei Pethők várrá alakítják át. 19 Ettől kezdve a keszthelyi ferences kolostor végvár lett, egyházi funkcióját csak a XVIII. században nyerte vissza. A visszatelepült 12 Zala vármegye története. Oklevéltár I. Szerk. : Nagy I., Véghely D., és Nagy Gy. Bp., 1886. 566—567. 1. 13 KARÁCSONYI i. m. I. 170. 1. 14 WERTNER Mór: A Búzád—Hahót nemzetség. Turul, 1898. 32—33. 1. 15 KARACSONYI : i. m. 1. 170. 1. lü Régészeti Füzetek I. Ser 1. No. 33. 1980. 105. 1. ''KARÁCSONYI: i. m. I. 126. L. és Karácsonyi János: A magyar nemzetségek története a XIV. század közepéig II. Bp., 1901. 433. 1. 18 KARÁCSONYI: i. m. I. 126. L. és Csemegi József: A keszthelyi ferences templom építéstörténete. Dunántúli Szemle, VIII. 1941. 197. 1. 13 KARÁCSONYI : i. m. 1*27—128 I. Lehetséges, hogy a várrá alakítás már 1553-ban megtörtént. Ld. Szántó Imre: A végvári rendszer kiépítése és fénykora Magyarországon. Bp., 1980. 27. 1.
