Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)

Petánovics Katalin: A Zala megyei múzeumok néprajzi gyűjteményeinek elemzése.

Ennek a jelentős néprajzi anyagnak a javát — amely 1937-ben kibővült Darnay Kálmán értékes magángyűjteményével — 1942-ben akarták egy nagy állandó kiállítás keretében bemutatni, de erre a háborús állapotok miatt nem kerülhetett sor.

d 1945. március 28-án pedig a Balatoni Múzeum gyűjteményeinek legszebb, legértékesebb része megsemmisült. Örülhetünk, hogy a Malonyay kötetekben legalább fotók, rajzok formájában megmaradtak a hajdani néprajzi anyag egyes darabjai. A Balatoni Múzeum gyűjteményei nagyrészének elvesztésével válságos helyzetbe került: más célra akarták felhasználni. Darnay Béla múzeumigazgató 1946-ban a megmaradt gyűjteménytöredékekből kiállítást rendezett, hogy bizonyítsa a múzeum létének jogosságát, s j ogf oly tonosságát. Míg Keszthelyen a szerencsés véletlen együtt találta a három kiváló képességű és akaraterejű embert, addig Zalaegerszegen 1898-ban Borbély György gimnáziumi tanár csak egy újságcikkben fogalmazhatta meg múzeumalapító álmait: „Állítsunk néprajzi múzeumot."

0 Kitűnő érzékenységgel vette észre Göcsej, s Hetes népének sajátos néprajzi kultúráját, és szerette volna megmenteni. Ez idő tájt folyik Gönczi Ferenc néprajzi gyűjtése, amelynek szinte felbecsülhetetlen anyaga — az utókor óriási szerencséjére — könyvben öszszegeződött.

7 Jó egy pillanatig eltűnődni azon, mi lett volna, ha a kortárs Borbély György terve valósággá válik, ha létrejön a rendszeres tárgy-gyűjtés, a múzeum, amely Gönczi Ferenc hatalmas szellemi erőfeszítésének élő illusztrációjaként szolgált volna. A valóság azonbpn sokkal prózaibb: Borbély György és tanártársai a diákok segítségével összegyűjtöttek egy teremnyi anyagot, amely az I. világháború alatt, s utána is ideiglenes helyeken hányódott, rní£ 1927-ben a megmaradt tárgyak átkerültek a keszthelyi Balatoni Múzeumba. Zalaegerszeg azonban nem nyugodott bele a vereségbe. 1934-ben dr. Fára József Göcsejben és Hetesben gazdag népviseleti és népművészeti anyagot gyűjtött, amely alapját képezte az 1942-ben alakult Göcseji Egyesület Göcseji Gyűjteményének. Ez a gyűjtemény, — amely 1945-ben a könyvekkel együtt 5000 darabból állt — elpusztult, mindössze 313 zömében adatok nélküli néprajzi tárgy maradt meg belőle. E maradvány 1947-ben a város tulajdonába került, 1949-ben államosították. Nagykanizsán 1912-ben merült fel a múzeum alapításának gondolata, de csak 1919 márciusában kapott 2 szobát, majd átkerült a gimnázium épületébe, ahol 1952-ig maradt. Az intézmény első vezetője Halis István, Nagykanizsa történetének kutatóija volt, később a piarista tanárok vették kezükbe a gyűjtemény gondját, gondozását. Mivel a város a múzeumőrök fizetésén kívül mással nem tudta segíteni a fiatal intézményt, emiatt a gyarapodás a közönség adakozásától függött, s ennek megfelelően vegyes volt. Kerecsényi Edit azt írja, hogy a néprajzi 5

V. ö. SÁGI Károly: Hetven éves a keszthelyi Balatoni Múzeum. (In: Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei. 8. 1969.) 11—36. n. 6 SZENTMIHÁLYI Imre: A Göcseji Múzeum története. (In: Göcseji Múzeum Jubileumi Emlékkönyve, Zalaegerszeg, 1960.) 15—29. p. 7

GÖNCZI Ferenc: Göcsej, s kapcsolatosan Hetes vidékének és népének összevontabb ismertetése. (Kaposvár, 1914.)