Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)
Balogh Elemér: Az első népképviseleti választások Zala megyében.
által a megye börtönébe bekísért Csucsi Ferenc, Molnár József és „Vaczkant fia", mint „vérengzők" ellen a büntető pert tegye folyamatba. Az alügyész lelkiismeretesen teljesítette megbízatását, de jelentésében alig tudott eredményt felmutatni. Mindössze további 9 letartóztatást foganatosított, s megállapítása szerint a kanizsai polgárság és tanács munkáját kifejezetten megnehezítette, hátráltatta. Ezen persze nem is csodálkozhatunk — a város nyilván szégyellte a botrányos esetet, s szerette volna azt minél előbb eltussolni. Az ügyészi vizsgálat is megerősítette a Bója párt bűnösségét, s magát Bója Gergelyt is bűnperbe idézendőnek tartotta. Az állandó bizottmány a kanizsai polgárság és tanács felé „helytelenítő végzés" kiadására utasította Sümeghy Ferencz főszolgabírót, s a büntető perek folyamatba tételét is elrendelte, köztük a Bója Gergely ellenit is! Az ügy érdekessége, hogy a nagy hanggal meghirdetett Bója elleni büntetőperből nem lett semmi. 28 A megismételt választás június 27-én zajlott le, s csak annyit tudunk róla, hogy szavazattöbbséggel Bója Gergely győzött. A képviselőház hatodik osztályában került elbírálásra Bója jegyzőkönyve, amelyben azonban találtak némi hibát. A jegyzőkönyv szerint ugyanis 5 helységben elmulasztották a második választási határnap kitűzését. Az is kitűnt, hogy a megválasztott vetélytársának emberei a szavazás alatt Bója mellé álltak, s ezért azt be sem fejezték. Ekkor Bójára 542, ellenfelére — akit nem ismerünk — 468 szavazat esett. A Képviselőház mandátumvizsgáló osztályának az volt a véleménye, hogy a kihirdetés elmulasztása nincs bizonyítva, a további szavazást pedig a két párt egybeolvadása feleslegessé tette, ezért a választást érvényesnek ítélte. Az országgyűlés elé tehát csak a megismételt június 27-i választás eredménye került; a korábban történtekről nem volt tudomása, ill. arra nem reflektált, az utóbbit pedig rendben találta. Bója Gergely tehát a nagykanizsai választókerület képviselőjeként bevonulhatott a Képviselőházba. Az 1848. évi zalai választások során akadt még egy kerület — az alsólendvai —, ahol „kicsapongások" történvén a választást félbe kellett szakítani és újat kiírni. Az eset, súlyosságát tekintve mindenképpen a kanizsait követte, s pontos körülményeiről alig tudott valamit megállapítani a Csillagh Lajos első alispán vezette vizsgálat. A választők tábora két részre oszlott — az egyik Horváth Péter vidékbeli földbirtokos pártjára állt, a másik Gyika Jenő főszolgabírót támogatta, s az alkotmányos rend betartása mellett nem tudtak dűlőre jutni. A kihallgatott tanúk vallomásából kitűnt, hogy Horváth László mérnök karddal jelent meg a választáson, Borovnyak Mátyás cserencsóczi plébános és Szelmár István káplán a Horváth pártiakat ingerelvén, őket verekedésre bíztatták. Huszár Imre kovács mester pedig mindezek után beverte Matos József szelniczai plébános fejét. Az állandó bizottmány július 3-i ülésén még utasítást adott Molnár Alajosnak a személyek büntető felelősségre vonása iránt, többé azonban egyetlen jegyzőkönyv sem emlékezik meg az ügyről — a kanizsaihoz hasonlóan ez is elsimult a gyorsan pergő események sodrában. A megismételt választáson Horváth Péter győzött, s ő képviselte a 28 Bója Gergely pályafutásáról igen keveset tudunk. Az 1850/60-as években reáliskolai tanárként jelentős szereplője volt a szegedi közéletnek, 1870-ben került viszsza Zalába tankerületi felügyelőnek. Ld. RUSZOLY József: A szegedi népképviseleti közgyűlés, 1848—1871. (Szeged, 1984.)
