Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)

Müller Róbert: Kora-középkori szövőszék rekonstrukciója Zalaszabar—Borjúállás szigtről

8. Sötétszürke, szürke, homokkal és kavicszúzalékkal soványított, közepesen égetett oldaltöredék, amelyet két vonalköteg között négy hullámvonalköteg díszít (4. kép 7.). A többi darab többnyire különböző árnyalatú szürke színű, jól égetett, homokkal vagy homokkal és kavicszúzalékkal soványított oldaltöredék, közöttük éppúgy előfordulnak díszítetlen darabok, mint elmosódó vagy éles vonalakkal díszített töredékek. E jellegzetes kerámiadarabok egyértelművé teszik, hogy a gödör a koraközépkori település része volt.

1 Az objektum legérdekesebb lelete egy agancsból faragott tárgy. Nyilván tévedésből került teljesen ép állapotban a gödörbe, hisz a ma látható két kisebb sérülést a feltárás során szenvedte el. Hosszában kettéfűrészelt agancsból készítették. Hosszúsága 19,6 cm, szélessége 3,9 cm, magassága a szélein 2,0 cm, középen 3,6 cm (ami annak következménye, hogy eredetileg is ívelt volt az aggancsdarab). Külső, félköríves felületébe 61 mély árkocskát véstek. Az árkok és a közöttük kiemelkedő bordák azonos szélességűek, csak az egyik végén szélesebb az utolsó borda, ahol a 62. vájat már nem fért el. Az árkocskák mélysége megközelítően azonos, csak a legelső vájat szélei mélyülnek 4 mm-rel tovább. A tárgy belseje, a laza szerkezetű, szövetes rész eltávolítása révén vályús kiképzésű. Alsó felületének két széle sima, így jól látható, hogy a 26. és a 28. árkocskánál bekarcolt jel van (1. kép l/a—l/c). Ügy véljük, hogy ez a tárgy szövőszék alkatrésze volt. Jobb szó híjján nyüst-nek nevezzük a rekonstrukciós leírások során, holott a nyüst, amely a magyar nyelvben bolgár jövevényszó a nisti formára vezethető vissza, ez pedig a nista<Cnilja duális nominativusa,

2 tehát a lábítós szövőszékhez szorosan kapcsolódó műszó, ugyanis a lábítós szövőszéken van legalább kettő belőle. Bár legkorábbi említései csak a 15. század eleji Schlägli szójegyzékból (Nysth) és a 16. század második feléből (1561, 1564) ismertek,

3 már Melich J. feltételezte, hogy 10. századi átvétel nyelvünkben.

4 A különböző szláv nyelvekben megtalálható, ezért joggal feltételezik, hogy Bizánc révén már az első évezred második felében megismerkedtek a szláv népek a lábítós szövőszékkel. Legelőször is tehát azt kell eldöntenünk, hogy lehetett-e lábítós szövőszék része a Borjúállás szigeti agancsfaragvány? A nyüst egy olyan keret, amelynek két széle közt nyüstfonalakat feszítenek ki úgy, hogy középen mindegyiken hurkot képeznek. Ezek a nyüstszemek. A láncfonalak felvetése úgy történik, hogy a fonalakat felváltva, hol az egyik, hol a másik nyüst nyüstszemein fűzik át. A lábító segítségével felváltva mindig másik nyüstöt emelnek ki, tehát a láncfonalaknak is felváltva mindig másik fele emelkedik ki a szövés síkjából. Az így keletkező szádnyíláson vetik át a vetélőt a bélfonállal, amit a borda (ugyancsak minden szláv nyelvben közös tőre vissza1

A település belső kronológiájának — és ezen belül a gödör betemetési korának — meghatározására csak a teljes kerámiaanyag feldolgozása után tehetünk kísérletet. Itt csak azt kívánjuk megjegyezni, hogy ebből az objektumból sárga, polírozott felületű palack töredéke — ami a szemétgödrök egy részének jellegzetes lelete — nem került elő. 2 KNIEZSA L: A magyar nyelv szláv jövevényszavai. 2. kiadás, Bp. 1974. 1/358.; A magyar nyelv történeti etimológiai szótára. Bp. 1970. H/1061—1062. 3 SZAMOT A I.: A Schlägli magyar szójegyzék. Bp. 1894; SZAMOTA I.—ZOLNAI GY.: Magyar oklevél szótár. Bp. 1902—1906. OMELICH J.: A honfoglaláskori Magyarország. Bp. 1925. 140.