Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)
Petánovics Katalin: A Zala megyei múzeumok néprajzi gyűjteményeinek elemzése.
gyűjtőterületen — s az egész megyében — igen nagy számban élő szegényparasztok életformájának kutatása foglalja el. 15 Nagykanizsa néprajzi gyűjteménye az államosítás után egyenletesen fejlődött, és ez annak köszönhető, hogy — leszámítva Szentmihályi Imre egy éves kanizsai munkásságát — a kezdettől fogva egyetlen ember kezében volt a múaeum, s a néprajz sorsa. Kerecsényi Edit 1950-ben került a múzeum élére — s noha egyedül végezte a múzeum igazgatását és a szakmai tennivalókat — oly gyorsan nőtt a muzeális anyag, hogy a városnak másik épületről kellett gondoskodnia. 1952-ben költöztek a szép klasszicista épületbe, (amely ma is múzeum), s 1953-ban megnyílt az első állandó kiállításuk. Közben folyamatosan terjeszkedett az intézmény. Először a szomszédos ház földszintjét szerezték meg, majd a fejlődés fölgyorsult 1962 után, s 1966-ban múzeumi kézbe került a város egyik legszebb műemlék épülete, melynek felújítása, múzeummá alakítása 1979-ben fejeződött be, s ott nyílt meg 1983-ban az új állandó néprajzi kiállítás is: Erdő és ember Zalában címmel. A kiállítás felvonultatja mindazt, amit az erdő nyújtott és nyújt a mellette élő embernek, közben bemutatja a múzeum rendkívül gazdag gyűjtögetéssel, méhészetiéi, fakitermeléssel kapcsolatos kollekcióját. A Thury György múzeum gyűjtőkörzete felöleli az egykori kanizsai-, a letenyei- és 1962-ig a Somogy megyéhez tartozó csurgói járás területét. Az alapoknál kezdett modern szemléletű, évtizedeken keresztül egy kézben összefogott gyűjtés magán viseli a néprajzkutató tudatos gyűjtői programjának, de egyéni érdeklődésének is a nyomát. A gyűjtemény összességében képet ad a gyűjtőterületen lévő falvak életéről, s ezen belül egyes kiválasztott településekben összefoglaló, a népélet teljességét felölelő kutatást is végzett falutörténeti kiállítással egybekötve. Az utóbbi évek igen jelentős kutatási eredménye a Mura menti horvátok etnikai összetartozásának meghatározása, s tárgyi néprajzuk részletes felgyűjtése, feldolgozása. 16 A kezdettől fogva pontosan adatolt, rendszeresen kartonozott tárgy-nyilvántartás a gyűjteményt a tudományos feldolgozás számára használhatóvá teszi. "PETÄNOVICS Katalin: A balatonszentgyörgyi Festetics uradalom kontraktusai (1772—1793). Zalai Gyűjtemény, 17. 1981. (önálló kötet). — U. Ö.: Vállus, egy summásfalu élete, I—II. (Disszertáció kézirat). — U. ö.: Vállus, egy summásfalu néprajza, (önálló kötet, megjelenés alatt). (Az 1986-ban nyíló állandó kiállításunkban jelentős helyet foglal el a néprajz. Részt kap a Kis-Balaton növényvilágának néprajzi hasznosítása, a Balaton halászatának eddig nem szerepeltetett módjai, a földművelés, a viselettörténet, a kerámiakészítés és felhasználás). 16 Falutörténeti kiállítások: Zalakomár története; Letenye története; Zalaszentbalázs története; Pogányszentpéter története, Belezna története. A múzeumi gyűjteményekhez, s a legfontosabb kutatási területekhez kapcsolódó írásokból: KERECSÉNYI Edit: A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén. Néprajzi Közlemények. XIII. 1969. (önálló kötet). — KANYAR József—KERECSÉNYI Edit— KNÉZY Judit: Fejezetek Pogányszentpéter történetéből. (Kaposvár, 1967.) — KERECSÉNYI Edit: Világítási módok és eszközök Komárvároson. (Néprajzi Értesítő. 36. 1954.) 201—214. p.
