Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)

Kerecsényi Edit: Dél-zalai hímes szőttesek. I. Takácsszőttesek

ÉRI István (szerk.): A magyarországi céhes kézművesipar forrásanyagának katasztere, II. (Bp., 1975.) KERECSÉNYI Edit: A ruházati ipar mesterei Zala vármegyében, (1770— 1925). Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék Regionális Tudományos Tanácskozása, Siófok, (1977. Kaposvár, 1978.) 217—232. p. KERECSÉNYI Edit: Adatok Nagykanizsa településtörténetéhez a „Polgárok Lajstroma" (1745—1826) alapján (Zalai Gyűjtemény, 8. Zalaegerszeg, 1978.) 115—134. p. KERECSÉNYI Edit: A Mura menti horvátok története és anyagi kultúrája, Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983.) KODOLÁNYI János: Baranyai szőttesek. (Pécs, 1957.) PETÁNOVICS Katalin: „Mesterkedő" takácsok. (Zalai Gyűjtemény 12., Zaegerszeg, 1979.) 167—179. p. SZÁDECZKY Lajos: Iparfejlődés és a céhek története Magyarországon, (Bp., 1913.) SZOLNOKY LAJOS: Néprajzi Múzeum 1961. évi tárgygyűjtése. (Néprajzi Értesítő, 1962.) 203—287. p. SZOLNOKY LAJOS: Falusi takácscéhek Magyarországon, (Ethnográphia 1972.) 250—265. p. EDIT KERECSÉNYI GESTICKTE HAUSGEWEBTE LEINWÄNDE AUS SÜD —ZALA I. Weberleinwände (Zusammenfassung) Die Autorin bearbeitet das Material des Thury György Museum von Nagykanizsa. In diesem Museum befinden sich etwa 1 000 hausgewebte Leinwände. Im ersten Teil der Studie gibt die Autorin über die Weber einen historischen Rückblick seit 18. Jahrhundert. Dann — mit dem Untertitel „Von der Bestellung bis zur Fertigware" — bespricht die Autorin die Herstellung des Stoffes. Im dritten Teil der Studie sind die Arten der Leinwände ethnographisch beschreiben und durch zahlreiche Fotos dargestellt