Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)

Kerecsényi Edit: Dél-zalai hímes szőttesek. I. Takácsszőttesek

kai (a szegényebbek kukoricaszárral) telerakták. Egyes helyeken az ágyvégekre deszkákat is helyeztek, hogy a tetem ne görbüljön meg. A ravatal betakarásához három hímes lepedő kellett. A legszebb a tetejére került, s hímes része — az ajtóval szemben — a lábnál lelógott. A másik kettő az ágy oldalát takarta. A holttest alá a legtöbb faluban egy erős lepedőt is helyeztek, hogy azzal emelhessék a koporsóba. Régebben az elhunyttal együtt a halottas lepedőt is eltemették. A koporsóból azonban a cifrája kilógott. Legrégibb halottas lepedőink az 1860-as évekből valók, vagy még régebbiek. Sima háziszőttes vásznak, melyek egyik végéhez takácsszőtte — vagy „sonkolos tótoktól" vásárolt ill. terményért cserélt — hímet, „csetótot" varrtak. Mivel azonban a két szélből összevarrt lepedő többnyire szélesebb volt a hímes lepedővégeknél, hasonló mintázatú kelmével, csipkével vagy horgolással kitoldották. Közülük most csak azokkal foglalkozom, melyeket helyi takácsok szőttek a csetótok mintájára. E hímes lepedővégek nagyon hasonlítanak egymáshoz. A középső széles, geometrikus mintázatú fölszedett sáv két oldalán néhány keskenyebb ismétlődik. A vászonszövést a fő motívum két oldalán 1—2 cm szélességben gyakran sávolyszövésű szakasz gazdagítja. Készítettek azonban az 1860-as években már olyan halottas lepedőket is, melyek egyik végét a szövőszéken fölszedett hímekkel díszítették. A legrégebbiek anyaga len vagy kender, az újabbaké vegyesvászon. Csak az egyik végüket díszíti 50—80 cm szélességben váltakozva ismétlődő, piros vagy bordó fölszedéses hímek sora. Leggyakoribb a 4 keskeny hím közé helyezett három felszedett széles sáv volt. Néha fehér pamutos, dupla felveréssel ékítették. Miként az abroszoknál, itt is ügyelnie kellett a takácsnak, hogy a hímek közötti, „síkon szőtt" felület szélessége azonos legyen, mert különben a két szél összevarrásakor a sávok nem találkoztak. A mintaszerkesztés viszonylag azonos volt egész Dél-Zalában. A lepedő végeit az 1920-as évekig többnyire kirojtozták, csak később kezdték beszegni és csipkével díszíteni. Az 1920-as évekig minden kelengye elmaradhatatlan tartozéka volt a két fölszedett hímes halottas lepedő a házasulok számára. Csak ekkor kezdték őket kiszorítani a gyári csipkével díszített fehér gyolcslepedők, bár még 1934-ben is szőtt a rigyáci takács egy kiskanizsai kelengyébe pompásan fölszedett, dupla fölveréssel is gazdagított halottas lepedőket. Használatuk ideje is jelentős eltérést mutat vidékenként és családonként. Egy miklósfai nagygazdát pl. már 1940-ben is sifon lepedőkkel ravataloztak fel, holott a szekrényben 6 pompás hímű darab állt. Tudunk ugyanekkor clyan módos kiskanizsai asszonyról, akit még 1971-ben is hímes lepedővel temettek el, mert úgy rendelkezett. 77.71.6 Halottas lepedő vége, „csetót", Miklósfa (15. kép/l) Anyaga vegyesvászon. Két szélből összevarrt. A 250 cm hosszú háziszőttes lepedőről csak a közelmúltban vágták le. Felületét középütt széles, geometrikus mintázatú, piros fölszedés uralja, melynek két oldalán keskenyebb-széles-ebb hímek ismétlődnek. Egy-egy keskeny, fehér szakasz sávolyszövéssel készült. Végéhez fehér, vert csipkét öltögettek. 20,5x141 cm.