Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)
Kerecsényi Edit: Dél-zalai hímes szőttesek. I. Takácsszőttesek
színt is használtak, megemlítem. A módos falvakban 1900 után mind gyakrabban alkalmazták a fehér pamutos „duplafölverést" is, midőn a vászon csaknem egész felületét ismétlődő, geometrikus mintázat ékesítette. Jelen tanulmányban a dél-zalai hímes szőtteseknek csak egyik nevezetes csoportjával, a takácsszőttesekkel foglalkozom. A háziszőttesekről a Zalai Gyűjtemény 22. kötetében szándékozom írni. 1. Takácsok a múltban Hogy megérthessük a takácsszőttesek koncentráltságának és hasonlóságának okait, elkerülhetetlen a mesterség eltérjedettségének történeti és földrajzi áttekintése. Zala megyében már 1770-ben 567 takács működött, közülük mintegy 100 Dél-Zalában, nem számítva az akkor hozzá tartozó Muraközt. Nagyés Kiskanizsán pl. 15 (évi jövedelmük együttesen 264 Ft volt), Balatonmagyaródon 5, Tótszerdahelyen 4 mester dolgozott. 2 E takácsok egy része messziről vándorolt a török harcok során elnéptelenedett Zalába, itt remélvén jobb megélhetést. A kanizsai polgárok közé 1745 és 1826 között felvett 50 takácsmester közül pl. 24 volt csak helybeli születésű, 5 egyéb zalai, 10 más magyar helységből való, 1 horvátországi és 5 ausztriai. (5-nek nem jegyezték fel a születési helyét.) 3 Az 1828. évi országos összeírásban Nagykanizsa 14, a kanizsai járás 35 helysége 9, a letenyei 39 faluja 5, a novai 36 helysége pedig mindössze 4 takáccsal szerepel. Közülük azonban csak egyetlen gelsei mester dolgozott egész éven át, a többi 1/2, vagy 1/4 évig. Az alsólendvai járásban nem volt takács. Ekkori nyomorúságos bérükre Zala megye 1813. évi árszabásából következtethetünk. 4 A korai összeírásoknál hitelesebb képet nyerhetünk e mesterség jelentőségéről és eltérjedettségéről a céhiratokból és a különféle céhemlékekből. A 28 zalai takácscéh közül a legelső 1640-ben Zalaszentgróton létesült, a többség a 18. században, a két legkésőbbi, a gelsei és nemesbüki pedig 1864-ben. 5 A dél-zalai céhes takácsipar egyre inkább Nagykanizsán, a Muraközben, valamint Kiskomárom környékén koncentrálódott. Elsőként a kanizsai takácscéh alakult meg 1722-ben, 6 sok külső mester is tartozott hozzá. 1771-ben létrejött a „Muraközi Sziget", 1772-ben a kiskomáromi, 1744-ben pedig a csáktornyai takácscéh is. A kiskomáromiak szép kivitelű, 1772-es évszámú behívótáblája és 1781-es céhládája a Thúry György Múzeum féltett kincse. 7 Hogy a fentebb említett céhek működtek-e az ipartestületek 1884. évi megalapításáig, 2 Zala megyei Levéltár — a továbbiakban ZML — Conscriptiones Universales ö. 46/1 és 46/84, 46/89. KERECSÉNYI E. 1978., 217—218. p. 3 TGYM Okmánytára 72.6.1. „Polgárok Lajstroma..." (1745—1826) KERECSÉNYI E. 1978., 115—134. p. 4 ZML 1828. évi országos Összeírás és az 1828. évi Conscr. Dicalis; ZML Zala megyei jobbágyok 1813. évi áriimitációja. 6 ÉRI István, 1975. e A TGYM-nek gazdag a takácsmesterséggel kapcsolatos céhes anyaga. Két céhpecsét, 1800-ra datált céhkorsó, számos irat stb. 'TGYM. néprajzi leltár: 74.64.1—2.
