Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)
Foki Ibolya: Az
Ugyanezen a napon a megyében levő katonaságot átcsoportosítják. Mivel időközben egy részüket már visszavonták, az itt maradókat úgy osztják szét, hogy azok szükség esetén a megye különböző pontjain könnyen és gyorsan bevethetők legyenek. így Keszthelyre, Zalaegerszegre és Nagykanizsára helyeznek katonákat. 7 "' Október 29-én megtartja a megye a rendkívüli állapot feloldása utáni első közgyűlést. Itt kimondják, hogy a rend további fenntartása érdekében a községi képviselőtestületek és az elöljárók ezután is minden tőlük telhetőt kötelesek megtenni. Nemcsak hivatalos kötelességük megsértéséért, hanem az esetleges rendbontás megakadályozásának elmulasztásáért is felelősséggel tartoznak. 70 A megyei zsidóellenes megmozdulások zárófejezetét a november 7-i zalalövői események képezték. Ügy tűnik, hogy ezen a környéken a megye többi részéhez képest lassabban csillapodtak le az indulatok. Október 13-án a zalalövői izraeliták jelezték, hogy a környékről meg akarják őket támadni. A hírt a kormánybiztos nem vette komolyan, mivel már közel egy hónapja a megyében tettlegességre nem került sor. Ennek ellenére az ügyet kivizsgáltatta, s a vád alaptalannak tűnt. Inkább a közhangulatot tükrözte, hiszen — mint a zalalövői zsidók egy későbbi levelükben írják — ilyen híresztelések nem voltak ritkák. Nem sokkal ezután nagy templomszentelési ünnep volt a községben, ahová sokan jöttek össze. Az alispán a biztonság kedvéért katonákat is küldött, a nap azonban rendben telt el. Ügy látszott tehát, hogy itt is sikerült véglegesen helyreállítani a nyugalmat. November 7-én este azonban Keményfa községből kiindulva Keresztúr-pusztán, Budafán és Zalapatakán áthaladva a zalalövői zsidótemetőnél több ember gyűlt össze, akik a Vas megyei Kisrákos, Iklód és Jakabfa községbeliekkel egyesültek. Éjjel kb. 40-en betörtek Zalalövőre, ahol összeütköztek az ott őrségben levő megyei foglárokkal és a községi őrökkel. Az összecsapásnak két halálos áldozata lett. 77 Az izraelita polgároknak nem esett bántódása, de a történtek igazolták a kanizsai újságot: a rend igen, de a nyugalom még nem állt helyre a megyében. Az alispán rögtön erélyesen fellépett. A községbe és a környező falvakba katonaságot küldött, a pozsonyi hadtestparancsnokságnak pedig táviratozott, hogy a Kőszegen székelő dragonyosokból szükség esetén azonnal igénybe vehessen kellő számú katonaságot. 78 Erre azonban szerencsére nem került sor. Sem 1883-ban, sem az azt követő években említésre méltó antiszemita megnyilvánulással a megyében nem találkozunk. Az 1884. évi választásokon három Zala megyei választókerületben indult antiszemita jelölt, akik közül egyet, Vadnay Andort a tapolcai választókerületben meg is választottak. 79 Megválasztásának azonban már nem volt túl nagy jelentősége. A mozgalom az egész országban ekkor már a hanyatlás stádiumába jutott. Az 1883-ban létrehozott Antiszemita Párt fölött másfél évi működés 75 Uo. 7f; ZML. IV. 402. a., 1883. okt. 29. 77 BM Lt. K 148—1883—XIV. D. 12 Uo. 79 KUBINSZKY, 1976. 207. p., 259. p.
