Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)
Halász Imre: Zalaegerszeg mezőváros írásbelisége a XIX. század első felében
katonai helyzet alakulását — inkább nem ülésezett, hogy ne kelljen intézkedni, bármelyik fél kerül is ki győztesen a harcból, ne vonhassa felelősségre a várost „ellenséget pártoló" tetteiért. Jó példa a város taktikusságára, hogy amikor az udvar második támadása során Burits császári tábornok 1848 szilveszterén megszállta Zalaegerszeget, azonnal a városi tanács elé terjesztette követeléseit. Hangsúlyozta, hogy a cs. k. hadsereggel a várost nem ellenséges, hanem baráti módon, egyedül csak az előbbi rendnek visszaállítása véget szállván meg, a várost biztosítja arról, hogy katonái által, kiknek halálos büntetés alatt minden rablás, vagy más erőszakos tett megtiltva vagyon, a legcsekélyebb bántalmak és erőszakoskodások sem fognak történni. Ellenben ő is a város lakosaitól szorosan megkívánja, hogy magukat csendesen és békével viseljék és felszólítja a tanácsot a közcsend és béke fönntartására." „Beköszöntése" után a megszállás gyakorlatának megfelelően a „városi lakósok kezei közt levő fegyverek 48 óra" alatti beszolgáltatása, s a császárnak teendő hűségnyilatkozat letételét jelölte meg. Ez utóbbira 24 óra gondolkodási időt kapott a város. Burits „sugalmazta" a hűségeskü letételének szükségességét, „ellenkező esetre pedig ellensége leend, hatalmában állván a várost rommá és földhöz egyenlővé tenni" — írta levelében. 15 A városi tanács azonnal garantálta a megszállóknak a közrend fenntartását, a fegyverek beszolgáltatását, A császárnak teendő hűségnyilatkozattal kapcsolatban igyekezett viszont a törvényes álláspontokhoz ragaszkodni: „ . . . ami a hűséget illeti, miután Zalaegerszeg város polgárai és lakosai koronás fejedelmüknek mindenkor hű és engedelmes jobbágyai voltak, így jelenleg is a koronás királyuknak hűséget és engedelmet ajánlanak." 10 Ez a megfogalmazás nem tetszett Buritsnak. Követelte, hogy a város tegyen hűségesküt I. Ferenc Józsefnek. A város diplomatikus válaszát azonban elfogadta: „Jóllehet... törvényeink szerint egyedül csak törvényes és koronás fejedelmünknek tartoznánk hűséget, és engedelmességet esküdni, azonban . . . azon biztos reménynél fogva, miszerint Ö császári és királyi felség Első Ferenc József . . . szent koronával magát szintén megkoronáztatni fogja, . . . úgy ezután is alkotmányos császári és királyi Felségünknek hódolva hű és engedelmes jobbágyai szinte maradni kívánunk." 17 Félve tehát a császáriaktól és félve az esetleges visszatérő magyar igazgatástól is, hivatali tevékenységüket a minimálisra csökkentették. 1849 tavaszán a császári seregek — az ismert körülmények miatt — elhagyták az ország területét. Helyüket a visszatérő magyar közigazgatás foglalta el. Zala megyébe 1849 július közepén vonultak be a császári csapatok, immár véglegesen. Július 12-én Dorndorf őrnagy csapataival elfoglalta a megyeszékhelyet, lefegyverezte a nemzetőrséget, kitűzette a császári zászlót és megsarcolta a várost. 18 lí> NÓVÁK Mihály: Zalavármegye az 1848—49. évi szabadságharcban. (Zalaegerszeg. 1960.) 168. p. lü NÓVÁK : id. mű., 169. p. 17 Zalai Tükör, 1974/1. 36. p. 18 NÓVÁK : id. mű.,'169. p.
