Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)
Németh József: Horváth Ádám költői indulása
Hogy a szerző maga is fontosnak tartotta a szöveget, bizonyítja, hogy negyedszázad múva nagy versgyűjteményének, az Ötödfélszáz énekeknek az élére helyezte Menőké Budáról Bécsbe címmel. Az eredeti cím a kéziratban pontosabb is volt, az alkalomra is utalt: Mars, mikor az utolsó deputátió Bécsbe ment a király hívására. Szeptember, 1790. Az országgyűlés hangulatában július végén, augusztus elején fordulat állt be, Lipót békét kötött a poroszokkal, erősebbnek érezte magát. Az ellenzéki rendek, akik pár hete arra esküdtek, hogy az országgyűlés jóváhagyása nélkül sem kinevezést, sem ajándékot nem fogadnak el az uralkodótól, kezdik megbánni, hogy követeléseikben messzire mentek és egyre békülékenyebbnek mutatkoztak. Mind kevesebb szó esik a függetlenségről, immár csak egy céljuk van: az előnyösebb megegyezés. E folyamattal együtt mintha Horváth elégedetlensége is nőne, s nézetei egyre radikálisabbá válnak. Horváth két gúnydalban is kifejezi felháborodását a miatt, hogy az országgyűlés nem tudta elfogadtatni az új uralkodóval a több jogot biztosító koronázási hitlevelet: Egybejöttek, egybejöttek a karok és rendek, Öszvehordtak, öszvehordtak sok instrukciókat, Kifőzték azt, kifőzték azt egy új diplomának Odaméne, odaméne a Ferkó kutyája mind megette .. . stb. 10 Horváth véleménye rokon Széchenyi Ferencével: „én már egy pipa dohányt sem adok a mi diaetánkért." 20 A koronázás külsőségei, a királyi család magyar ruhája, a fiatal főherceg Sándor Lipót magyar nyelvtudása azonban Horváthot is elkápráztatja. A nádorválasztási tervezgetések során még olyan verset kezdett írni, melyben Zichy Károlyt ajánlotta a rendeknek: Emeld eggyel feljebb az ország bíróját, Ö hogy megérdemli, adta már példáját. Ki is adta röplap formájában: „Minden Szentek napján 1790 az öreg asziszony, Magyarország palatínusról gondolkozik". Még a megjelenés előtt híre ment azonban, hogy a király saját fiát jelölte e magas közjogi méltóságra. Horváth ekkor a vers végét átírta, s az új helyzetnek megfelelő befejezéssel adta ki: „Kérd ki az ország nádorispányjának Leopold herceget." Ferenc trónralépése után hamarosan kiderült, hogy a felvilágosult abszolutizmus uralmának vége szakadt. A nemesi és az értelmiségi ellenállás növekedett, a rendőri besúgók Zalából is szervezkedést jelentettek. Festetics György, Fekete János és Spissich János neve is szóba került. E légkör érteti meg Horváth 1793 nyarán írt versének hangulatát: Ember a nevünk, de meg vagyunk nyergelve, Egy csúf áldozatra előre szentelve És örökös szégyenünkre 19 Az ötödfélszáz énekek alapján, a bonyolult refrének elhagyásával. 20 Idézi MARCZALI Henrik: Az 1790/91-diki országgyűlés. (Bp., 1907.) II. 43. p.
