Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)
Németh József: Horváth Ádám költői indulása
még elsősorban értelmiségi, .a nemesi megye életébe épp, hogy bekapcsolódott, nem fájlalja a megyei" .önállóság megnyirbálását sem. Még:bérlete is csak azáltal vált lehetővé, hogy II. József feloszlatta a szerzetesrendeket. így aztán érthető, hogy elítélte a császár halála után fellángolt nemesi ellenállás hangoskodását, főleg a gyors köpönyegfordítókat: De vágynak, kik a nem régi újságokat szerették, Sőt magokat némelly részben eszközökké is tették, S most mikor más eső esik, köpönyeget fordítnak, S a kit az előtt imádtak, most az ellen ordítnak. Úgy érzi, neki nincs oka megváltozni: ... én mindig magyar voltam. Sem szóval, sem viselettel véremet nem csúfoltam, S már most ez változásokkal nem szükség megváltoznom. (Nagy Jánoshoz írt költői levél, Holmi III.) Rokon ez a magatartás Péczeliével, aki 1790-ben „Ama jó szívű, s embereket szerető II-dik Józsefnek . . . szomorú halálát kesergő verset" . . '. ír. Kazinczyéval is, aki még évtizedekkel később is tisztelettel emlékezik Józsefről. Horváth is mindvégig becsülte a reformer királyt, halála után egy esztendővel is verset írt: „A Felséges második József császár halálának emlékezet ünnepén, utána egy esztendővel" című költeményben maga a költő is megjelenik, aki „ennyi farsangolók között ... éppen ma gyászba öltözött": Innepet szentelek József árnyékának, Mert ma esztendeje kora halálának. . . Tartozom míg élek róla emlékezni! A kor értelmiségének József-hívő része, akik a hazai magyar hagyományokban gyökereztek, mégis örömmel látták a függetlenség zászlaját felemelő nemesi mozgalmat. Batsányi is üdvözölte a változást, a korona hazatérését, s lelkesen szólt Józsefről is. Kazinczy is nagy embernek tartotta őt, mégis büszkén öltötte fei banderista ruháját. Kardot kötött az oldalára. (Noha a gyakorlaton kiderült, hogy nem is lehet kihúzni a hüvelyéből.) A nyolcvanas évek végén a magyar öltözet növekvő divatjával együtt Horváth is feltűnőbb, színesebb, magyarosabb ruházatot csináltat magának, s büszkén újságolja: Nemrég egész Veszprém vára kiállott látásomra, Ki örülve, ki csúfolva nézvén a kalpagomra, Hogy a nyuszt bőrre a veres bársonyt leeresztettem, S magamból egy régi magyar imígy amúgy festettem. (Holmi II. kézirat) Majd minden költőnk ír akkoriban e témáról (Baróti Szabó, Révai 'Miklós, Dayka Gábor — korábban Ányos Pál is,) Horváth itt sem a német ruha ellen szól, hanem az idegen öltözet "ellen, a magyar védelmében:.:. ' :
