Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)

Németh József: Horváth Ádám költői indulása

A fogékony, sok minden iránt érdeklődő Horváth nem vonhatta ki ma­gát a kollégiumi diákköltészet hatása alól sem. Jó barátja volt a tehetséges, latinul író Németi Pál. Julow Viktor mutatott rá, hogy a kollégiumi diák­költészet akkoriban milyen sokszínű. 4 Nemcsak a kamaszos vaskosság durvít­ja, hanem a rokokó finomsága is árnyalja. így az ellentétek összeolvadása ré­vén alakul ki a költészet semmi mással össze nem téveszthető eredeti hangja. Hogy Horváth költészete milyen sokáig magán viseli a kollégiumi gya­korlatok hatását, arra a Holmi I. számos darabja is bizonyságul szolgál. Az Átok hosszú, unalmas, helyenként ízléstelen vénasszony csúfoló: tar­talma is, versformája is korai, kamaszos környezetére vall. Sok tekintetben Csokonai pajzán verseire emlékeztet a Füredi vadászat. A Szilágyi Ferenc ál­tal Csokonai-gyanúsnak nevezett A sütés-hez hasonlóan 5 a rokokós külsősé­gek alig fedik be sikamlós kétértelműségét. Tanulmányai befejeztével a kor divatjának megfelelően találkozik a tár­sasági élettel, ahol a költészet megint szinte kötelező kelléknek számít. Pápai környezetében természetes volt, hogy Erdélybe induló barátjuktól versben is elbúcsúzzanak. Nagynénje temetésére illendő volt megírnia és elmondania a búcsúztatót. 6 Mivel mondandóját könnyen szedte rímbe, el is várták tőle, hogy a tár­saságot szórakoztassa. Mindebben nincs semmi szokatlan. Apja is verses kom­mentárokkal zárta le könyvének fejezeteit, a falusi kántornak, papnak is megszokott penzuma volt a halotti búcsúztató megírása. A környezet Horváth számára sem emelte túl magasra a mércét. A kor nemesének, értelmiségének nemcsak diákkorához, képzettségéhez, hanem na­pi életéhez is hozzátartozott a versfaragás. Ez jobbára csak unaloműző játék, időtöltés volt, gondot feledtető foglalatosságnak számított. Néha munkaköri kötelességnek: a rektorok, kántorok tisztségével együttjárt a halotti búcsúz­tatók megírása. Számos köszöntés, rímes párbeszéd készült névnapra, eljegy­zésre, házasságkötésre. A vers eszköz volt a választási küzdelemben, a pasquillus fegyver a poli­tikában. E körben jellemző volt a propositio-szerű művek továbbélése is. Bölcsel­kedés, elmélkedés, száraz moralizálás, versben szedett prédikáció volt inkább, mintsem művészet. Horváth költészetének nagy része is hasonló témakörökbe tartozik. Pá­lyája elején azért, mert még nem tudott kiszakadni a kisnemesi-birtokos vi­lágból, élete utolsó évtizedében pedig azért, mert megint ugyanebbe a körbe került vissza. 1784-ben Szentgálon vendégeskedett. A bőséges vacsoraasztalnál közneme­sek, tisztviselők társaságában foglalt helyet. Jól eshetett nekik, hogy az ebéd­lőt mitológiai fénybe vonta: az alispánné Junóvá, testvére Pallassá, anyjuk Cibelévé, apjuk Saturnussá változott a hirtelen készült versben. 4 JULOW Viktor: Fazekas Mihály (Bp., 1982.) 46. p. SZILÁGYI Ferenc: Csokonai művei nyomában. (Bp., 1981.) 344—355. p. 6 Holmi I. kéziratban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom