Zala megye földrajzi nevei II. A keszthelyi járás - Zalai Gyűjtemény 24. (Zalaegerszeg, 1986)
Útbaigazítás az adattár használatához
ÚTBAIGAZÍTÁS AZ ADATTÁR HASZNÁLATÁHOZ Adattárunk a mai Zala megye területéről azoknak a településeknek a földrajzi neveit tartalmazza, amelyeket a Minisztertanács 1979 januárjában Veszprém megyétől visszacsatolt. A tudományos célokra készült adattárban 28 község és Keszthely város mai és történeti helyneveit találja az olvasó a rájuk vonatkozó földfelszíni, helytörténeti, gazdálkodástörténeti és más népi felvilágosításokkal együtt. Az első bekezdésben található a község népi neve, annak hol, honnan, hová kérdésre felelő és -i melléknévképzős alakja, valamint szögletes zárójelben a kataszteri térképeken és más írásbeli forrásokban előforduló neve. E bekezdésbe tettük a település nevének eredetére vonatkozó népi magyarázatokat és — ha ilyen volt — a falucsúfolót is. A második bekezdés nyújtja a belterület neveit, a harmadik pedig a külterületét. A sorszám után következik a kérdéses terület, földrajzi pont népi neve (és^változatai). A változatok közé kettőspontot tettünk, pl. 5/107. Urasági-erdő : Allami-erdő : Anda-erdő. A népi név, illetőleg változatai után szögletes zárójelben következik belterületen az utca, tér, köz stb. hivatalos neve, külterületen pedig az ún. történeti név. Az utóbbihoz tartoznak a következők: C. = az 1850-es években készült kataszteri térkép vázlata (croquis), Kl. = az 1850-es években készült kataszteri térkép, K2. = az 1920-as évektől készült második kataszteri térkép, P. = Pesty Frigyes 1864. évi Helynévtárából átvett adat, J. = Jankó Jánosnak A Balaton-melléki lakosság néprajza című (Bp., 1902) művéből kiírt név. Az egy tagból vagy egy elemből álló neveknél megadtuk a hová kérdésre felelő határozóragos alakot is (pl. 22/616. Anglis, -bd). Ha a hivatalos utcanév vagy a kataszteri térképek adata, a Pesty-féle név és a Jankó-féle név a népi névvel megegyezik, csupán kis hangtani, főleg pedig helyesírási különbséget mutat, akkor e neveket nem írtuk ki, hanem az azonosságra utaló tilde(~) jelet alkalmaztuk, pl. 23/110. Széktető [C.K1.J. ~]. Ahol félreértés adódhat, ott újra kiírtuk a nevet a szögletes zárójelben. A szögletes zárójelben levő tilde [~] jel mindig a népi névre vonatkozik. Ha a népi névnek több változata van, akkor a tildével való rövidítés jelét nem alkalmaztuk. Az ún. történeti névanyagban a térszínformára utaló második elemet (hegy, völgy, patak, domb stb.) rövidítettük. Ha a Pesty-névanyagban vagy egyéb történeti anyagban a térszínformára utaló második elem hozzátartozik a névhez, akkor ezt is rövidítve közöltük, pl. 10/251. [C. Bőde e] = Bőde erdő. A következő adat „15/242. Kozma-vőgy [C. sz Kl. K2. ~] Vö, sz" tehát így olvasandó: a népi név Kozma-vőgy, a C-vel jelzett térképen Kozma-völgyi alakban fordul elő, művelési ága szántó volt, a KI. és a K2. jelzetű térképeinken pedig Kozma-völgy. A szögletes zárójel után következnek nagybetűvel a térszínformára utaló rövidítések, kisbetűvel pedig a mai művelési ágra vonatkozók. Ezután adjuk meg az adatközlők tárgyi közléseit, névmagyarázatait. A negyedik bekezdésben a nem lokalizált történeti neveket közöljük, továbbá itt jelezzük a felhasznált kataszteri térképek készítési évét és lelőhelyét. A névgyűjtemény végén feltüntetjük a gyűjtők és az adatközlők nevét.
