Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 21. (Zalaegerszeg, 1985)
Kapiller Imre: Adatok Zala megye felvilágosodás- és reformkori könyvtárának történetéhez. Pallini Inkey Ferenc bellicai könyvtára
tása, csupán a megbízatás teljesítéséről számolnak be forrásaink. Kerkápolyi István alispán 1846. június 15-én negyedéves jelentésében számol be a munka elvégzéséről. 28 Eszerint: ..A Megye Könyv Tárának rendezése Lukács gyorsíró és Hazai ügyvéd úrra bízatván a Tekintetes Rendek Által az ezt teljesítette, s a nagy teremben lévő fal, s más almáriumokba rendessen bérakta, és elkészített elenchussát hozzám beadta ..." Ugyanakkor azt jelenti, hogy az időközben megrongálódott könyveket újraköttették, számszerint 139 kötetet. A munkáért Fiiszár József könyvkötőnek 33 forintot és 18 krajcárt fizettek ez ügyben. Lukács gyorsírónak az elvégzett munkáért 100 forint fizetséget utalt ki a megye. A Lukács által elkészített lajstrom 3591 kötet könyvet. 34 festményt, 30 kézi rajzot, és 25 térképet tartalmaz. A munkából kiderült, hogy nem csupán Inkey. de a Skublics könyvtár anyagát is tartalmazza. A katalógus ugyan betűrendben írta Össze a könyveket, de a leltári számok alapján a két állomány egyszerűen különválasztható. Ha a könyvtárat a leltári számok emelkedő sorrendjében rakjuk össze, akkor kitűnik, hogy a lista első fele az Inkey, a második része a Skublics gyűjtemény anyagát tartalmazza. A Skublics gyűjteményről a vármegye már korábban elkészíttetett egy nyomtatott katalógust, a fennmaradt katalógusok egyikében utólag kézzel bejegyezték az 1846-os leltár megfelelő számait. Eszerint a Skublics gyűjtemény az összállomány 2266. kötetétől a 3591. kötetig terjed. így ez az anyag az 1831-es 1954 kötettel szemben már csak 1325 könyvet tartalmaz. Ugyancsak e kimutatás szerint az Inkey Ferenc által adományozott gyűjtemény összesen 2665 kötet, ami ekkor a még meglévő Skublics gyűjtemény kétszeresét teszi ki. A két gyűjteményt helyileg is elkülönítették. A könyveket négy almáriumban helyezték el. Az első — „a pertár melletti fa almáriumban" és a második — „a kálha melletti fali almáriumban" —- az Inkey, míg a harmadik a „levéltári üvegalmáriumban", és a „pertár melletti kissalmáriumban" a Skublics anyagot őrizték. Valószínűnek látszik, hogy az ,,őrizték" kifejezés ténylegesen fedi a könyvtár helyzetét, ugyanis az említett jelentés után hosszú ideig ismét semmiféle utalás nem történik erre vonatkozóan. A könyvtár körüli hallgatás egészen 1854-ig tart. Ekkor zalabéri Horváth Eduárdné született Pallini Inkey Karolina, Inkey Ferenc leánya beadvánnyal fordult a megyefőnökhöz, amelyben az apja által a megye számára adott könyvtárat és egyéb ingóságokat visszakéri. 29 Kérését azzal indokolja, hogy apja azt a vármegyei közgyűlésre hagyta, de azok ,, . . . országunknak jelen átalakulása által teljesen és végérvényesen megszűntek (ti. a közgyűlések), következve Atyámnak írt hagyományait a megyei közgyűlések, mintmár nem létező testek nem használhatják, de el sem fogadhatják . . . ezért azon eset állott volna be, melyre a hagyománynak a végrenrdelő törvényes örököseire visszaszállását nemcsak a természeti törvény véste már be szíveinkbe, hanem az igen igazságos és szép phylosophiával szerkesztett közönséges polgári ausztriai törvényünk is." Inkey Karolina érvelése átlátszóan rabulisztikus, hisz a megye Inkey Ferenc végrendeletével a könyvtár tulajdonjogát ténylegesen megszerezte, a 28 Z. m. L. IV. 1/b. 1846. jún. 15. 2040. és 2110. sz. 29 Z. m. L. IV. 151. XI. K. 1854. M> 4194.
