Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 21. (Zalaegerszeg, 1985)

Czigány László: Az 1831. évi kolerajárvány Zalában

lelően. így közvetve a katonák ellátása az adózókat sújtotta az árkülönbözetből származó veszteség, a deperdita formájában. A megyén belül az egyes helységek lakói is őrködtek, nehogy holmi kóborló elemek behurcolják a kolerát. A lakosok a falujuk határában lévő utat egy öl széles, s ugyanekkora mélységű árokkal zárták le. Az utazók passzusát vasfogóval vették át, s a leveleket és a vesztegzár alá helyezett utasok ruháit napjában négyszer füstölték. A füstölés több napig elhúzódott, füstölésre az 1 rész kénkőből, ugyanennyi rész salétromból, s a 4 rész búzakorpából készített szert használták. „Végtére az elegendőképpen által füstölt ruházatok ismét használtatások előtt egy néhány napig a szabad levegő égen kiszellőztettek." A vesztegzárt nevetséges módon tartották fenn, hiszen — amíg a megfüstölt és fogóval átvett levélre válasz érkezett —, a „küldönc lefeküdt az őrségi parasztokkal a szűrre, együtt pipáigattak, s amint a feleletet elhozták a biztostól, s ismét fogóval adták át azt egymásnak".

17 Majd minden helységben találunk veszteglőházat, a vesztegzár ideje alatt itt helyezték el a koleragyanús személyeket. A 10—20 napi veszteglés kiállásával az utazók továbbmehettek. Gondot jelentett az élelem megvásárlása, ezért hitelben kaptak ennivalót, hogy a későbbiekben azt törlesszék. Az elzáró intézkedések vajmi kevés eredménnyel jártak, hiszen a biztosok képtelenek voltak minden utas passzusát megvizsgálni. Leginkább a szegény mesterlegények próbálták kijátszani az őröket, ugyanis vagy nem kaptak munkát, vagy pedig „a nagy és felette való drágaságért helyeikről elmozdíttatnak." Kereskedők és csempészek is szép számmal akadtak, akik átjutottak az őrvonalakon, hogy áruikat borsos áron értékesítsék. A hatósági intézkedések hatástalanságát tömören így foglalta össze egy énekelt rigmus: Falu végén vasvilla Mégis beüt a kolera. Zala eleget tett a Helytartótanács felszólításának, s augusztus 13-án a megyebeli orvosdoktorokat és seborvosokat tanácskozásra összehívta.

18 A tanácskozáson a főorvos és a megye második rendes orvosa mellett öt orvosdoktor és tíz seborvos vett részt. A gyűlés célja az volt, hogy: „hathatós orvosi gyógyszerekről, s ahoz megkívántató eszközökről, és módokról alkalmatos orvosi javaslat tétessék". Szükségesnek tartják, hogy Lenhossek Mihály Magyarországi Főorvosnak útmutatását a plébánosok, jegyzők és iskolamesterek a néppel megértessék. Azonban a vármegye az orvoslás módjának kidolgozását a megyebeli orvosokra bízta, s Gerhard Pál orvosi utasítását már közhírré tette.

19 Felsorolják a tapasztalatok szerint leghathatósabb gyógyszereket, „amelyeket minden orvos akár hová menend, véle hordozni tartozik, ezekből áll: Kapotnyák gyökér és Levél, Bodza virág, Mezzei székfű virág, méh fű, 17 MAGYARY—KOSSÁ: i. m. I. kötet 302. 18 A megyebeli orvosok által tartatott Orvosi Tanácskozásban közös értelemmel tett némely Észrevételek és Rendszabások eránt. Zalaegerszeg, aug. 13. Z. m. L. Kolerairatok. IV. 1. b. 19 Kapornaki járásbeli kirendeltség ülése. Becsehely, .szept. 21 Z m I., Koleráira tok. IV. 1. b.