Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 21. (Zalaegerszeg, 1985)
Szabó Béla: Nemtelenek birtokszerzési képtelensége (incapacitas) Zala megyében
— hivatkozást érvényben lévő törvényekre, azok vizsgálatát a bíróság nem tartotta szükségesnek, s ítéletét ezek nem befolyásolták. Csak két példát ennek bizonyítására. Több perben is a nemtelen alperesek örök adás—vételi szerződést mutat be birtoklási címe igazolására és mert az 1723: 47. tc. szerint az örökvalló levelet csak magasabbfokú bíróság (Kúria) erőtlenítheti, a megyei (első és második) illetéktelen eljárni az örökvalláson alapuló perekben. A másik érdekes, Werbőczi által is rögzített tétele feudális jogrendszerünknek, hogy a zálog ingó dolognak tekintendő. Erre a különben minden más esetben érvényesnek tekintett tételre is hiába hivatkoznak az alperesi ügyvédek, amikor nem örökjogú, hanem zálogbirtokot perelnek megbízóiktól, holott a kúriai döntvény tilalma csak ingatlanokra terjed ki. A magyar jog történetében példátlanul álló, s egy évszázadon keresztül folyamatosan érvényesített bírósági eljárásnak vagyunk itt tanúi, amely eljárás idegen volt egész jogi rendszerünktől, amellett, hogy nyilvánvaló igazságtalanságokat produkált. A nemesség kisebbsége elsősorban gazdasági okokból fakadó igényét érvényesítette itt a vagyona, tekintélye és összeköttetései révén, a többi nemes nyilvánvaló közömbös magatartása mellett. Az incapacitasról egészén a 18. századig nem esett szó, egyszerűen azért, mert az nem volt érvényben, sőt igen sok példát idézhetünk annak a bizonyítékául, hogy addig szabadon adtak—vettek birtokot nemesek és nemtelenek örökvallás alapján, vagy zálogbirtok gyanánt. Ezt igazolja már a fentebb ismertetett perek jó része is, amelyekben a birtokszerzés jogcímét bizonyították a per folyamán. De mindenki, aki tanulmányozta a hiteles helyek által írásba foglalt jogügyleteket, igozolhatja ezt a tényt. Sőt a zalavári konvent levéltárában az incapacitási perek megindulása után is több adásvételi szerződést találunk, amelyekben az egyik fél nemtelen (igen sokuk agilis) személy. De soha, semmiféle tételes törvény nem is tiltotta a nemtelen személyek birtokszerzését. (Ezért is volt kénytelen a bíróság más esetekre szabott törvények kiterjesztő magyarázatával élni, amint már erről több szó is esett.) Viszont olyan törvény akad a Corpus Jurisban, amely tud arról, hogy országunkban nemtelenek kezén is van nemesi birtok, és pedig az 1543: 36. te., amely éppen arról intézkedik, hogy azok a nemtelen személyek, akik nemesi pusztákat pénzen vásároltak, az egy telkes nemesek módjára viseljék a közterheket. De álljon itt még néhány példa többféle helyről és időből a nemtelenek birtoklásáról 1515-ben Manthay Mihály mester a pécsváradi konvent jegyzője Parvy (Kis) Demeter nevű providus familiárisának a Zala m.-i Ond faluban egy telket ajándékoz 6 hold szántóval együtt, s ráadásul még egy darab szőlőt is „jure perpetuo et irrevocabiliter". l:! 1565-ben Ns. Kutasy Ferenc és providus Mathes Mihály csereüzletet kötnek. Kutasy adja a Kiskutasi nemes telkét, Mathes pedig az Ebergényi hegyen fekvő hegy vámos szőlejét. Ugyanebben az évben Nemes Kerecsényi A „providus" a nemtelen személy írásbeli címzése.
