Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 21. (Zalaegerszeg, 1985)
Bencze Géza: A dunántúli szénhidrogénkutatások első évtizede (1916—1926)
gazdasági helyzetben volt a több éves háborús erőfeszítések eredményeképpen, s a helyzeten nem javítottak az 1918 ősze után bekövetkezett események sem. A Monarchia felbomlásával az ország ipari nyersanyagainak zömét biztosító területek elvesztése, vagy megszállása jelentős nyersanyag- és fűtőanyaghiányt okozott, s nehezítette az új gazdasági szervezetbe került, s szocializált üzemek munkáját. Az energiagondok csökkentése érdekében a Szociális Termelés Népbiztossága által létrehozott Bányászati Szakosztály legfontosabb feladata lett új, hasznosítható ásványelőfordulások azonnali felkutatása. Feladatkörébe tartozott minden bányászati jellegű kérdés az országban, s mindezek mellett a kőolaj- és földgázbányászat is. E nyersanyagra nagy gondot fordítottak, hiszen megszállás alá került Európa akkori legjelentősebb földgázmezője Erdélyben, a háború alatt feltárt egbelli olajmezővel együtt. A szakosztály egyik legfontosabb feladatának tűzték ki e kérdések megoldására a dunántúli szénhidrogénkutatási munkák fúrással történő folytatását, valamint a megkezdett kincstári fúrás folytatását az Alföldön. A hazai szakembergárda — a szakosztályvezető Böckh Hugóval és Böhm Ferenccel az élén — már korábban is lehetségesnek, s az adott helyzetben szükségesnek is tartotta az olaj- és gázkutatások sikeres végzését, de ezt követelte az ipari üzemek és a lakosság tüzelő- és világítóanyaggal történő ellátásának sürgető igénye is. Az első világháború alatt 1916-ban Kaposvárott felállított Bányászati Kutató Kirendeltség vezetésével megindított dél-dunántúli földtani kutatások eredményeként több, szénhidrogének jelenlétére utaló geológiai szerkezetet sikerült kimutatni, elsősorban Tolna és Zala megyék területén, valamint az akkor még Magyarországgal közös államhatárok közé vont Horvátországban. Ezekre is alapozva terjesztették be a hazai bányászati és szénhidrogénkutatások hivatalukban megerősített korábbi vezetői azt a fontos és a tanácskormány által is támogatott javaslatukat, amelyet a Szociális Termelés Népbiztossága 1919. május 17-én rendeletben adott ki. ,,A földgáznak, mint természeti energiaforrásnak felhasználásáról" című rendelet kimondta, hogy a népbiztosság elsőrendű fontosságúnak tartja Budapest gázellátásának biztosítását. 12 A kutatások irányítására és a szakmai felügyeletre Országos Földgáz Bizottságot hoztak létre, amelynek tagjait részben a budapesti központi munkás- és katonatanács elnöksége jelölte ki, részben pedig hazai szakembereket és szakértőket vontak be a munkájába. A fő feladatnak a kutatások és fúrások végzésére alkalmas szerv megszervezését és felállítását tekintették, annál is inkább, mivel a Tanácsköztársaság megalakulásakor külföldről (Ausztriából) megrendelt fúróberendezések behozatalát és újak megrendelését a Szociális Termelés Népbiztossága szorgalmazta a munkálatok intenzívebb végzése érdekében. 13 A bányászati szakosztályhoz beosztott szakemberek — geofizikusok, geológusok — lényegében folytatták korábbi munkájukat, s annak addigi ered12 A Forradalmi Kormányzótanács és a népbiztosok rendeletei III. 1919. május 1— május 29. Bp., 1919. 191—192. old. 13 NÉMETH A.: A magyar kőolaj bányászat történeti dokumentum gyűjteménye 1919-től 1949-ig. Bp., Év n. I. k. 92. old.
