Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 21. (Zalaegerszeg, 1985)

Foki Ibolya: Olasz—szlovén menekültek Zala megyében

ra. Ennek ellenére május 25-én este 7 órakor mégis Zalaszentgrótra érkezett 90 kilakoltatott. Mint kiderült. Sümegre való továbbításukat — ismeretlen okok miatt — a vasút megtagadta. így kénytelen volt őket a járás elhelyezni, e célra Tűrje községet jelölték ki ideiglenes jelleggel. Ez azonban már a végleges tartózkodási helyet jelenti, hiszen a továbbiakban sem szállították el innen őket. Tűrje terheinek csökkentése miatt azonban 50-et a zalabéri jegyzőségbe irányítottak. Ugyanakkor a balatonfüredi járásba egyáltalán nem érkezett olasz—szlovén menekült, holott eredetileg a járás 200 egyén eltartására vállalkozott. Ezekben a nehézségekben nyilvánvalóan az előzetes felmérés adatainak kései elküldése is közrejátszott, így a Belügyminisztérium sem tudta időben értesíteni a szállító szerveket arról, hogy pontosan hova küldjék az érkezőket. A másik bonyodalmat az okozta, hogy a járások és a községek elöljárói teljesen mást vártak, mint amit a megérkezéskor tapasztaltak. Már ekkor szemmel látható volt. hogy az érkezők nagy része asszony, gyermek, csecsemő és öreg. Az előzetes megbeszélésben ugyanakkor mezőgazdasági munkára alkalmas egyénekről volt szó, akik majd fenn tudják magukat tartani keresetükből. Az elszállásolásra vonatkozó felmérés is azt vette figyelembe, hogy a községek közsegély nyújtása nélkül mennyi menekültnek tudnak otthont adni. Most, amint kiderült, hogy az érkezettek jelentős hányadát a közsegélyezés általános szabályai értelmében a községnek kell eltartani, jogos volt az aggodalom, hogy mindez nem veszélyezteti-e majd a helyi lakosság ellátását. A kilakoltatottak azonban már itt voltak, a helyzet gyors cselekvést igényelt, így már az érkezés másnapján útnak indították őket a járási székhelyekről a községekbe. Ekkor derült ki. hogy a lakosság bizalmatlanságának feltételezése nem volt teljesen megalapozott. Az érkezőket mindenütt megértéssel, segíteni akarással fogadták. A tapolcai járás szolgabírája írja. hogy önkéntes adakozásból annyi tej, kenyér és egyéb étel. valamint fekvőhelynek való szalma gyűlt össze, hogy ebből még az érkezés másnapjára is bőven sikerült biztosítani az ellátást. A községekbe való szétosztás után a legfontosabb teendő az érkezők pontos számának és egyéb adatainak megállapítása volt.

7 Ennek a feladatnak az elvégzését elsősorban nyelvi nehézségek akadályozták. A kilakoltatottak többsége semmiféle, más hatóságtól kapott igazolási okmánnyal nem rendelkezett, amit alapul lehetett volna venni. Kiderült, hogy túlnyomórészt olasz nemzetiségűek, csak néhány szlovén van közöttük. A járások többségében csak a pontos létszámot sikerült megállapítani, illetve a közben már az egyes községekben elhelyezetteket összeszámlálni. Ennek teljes közlését a fennmaradt kimutatások lehetővé teszik. A felveendő jegyzéknek tartalmaznia kellett az illetők nevét, születési idejét, illetőségi helyét, foglalkozását, azt, hogy melyik községbe lettek elhelyezve és honnan, mikor, melyik hatóság szállította el őket. Ennek ellenére a fennmaradt kimutatások nem teljesek, a kért adatok többsége nem szerepel, a legutóbbi pedig mindegyikről hiányzik.