Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 21. (Zalaegerszeg, 1985)

Foki Ibolya: Olasz—szlovén menekültek Zala megyében

internáltak, esetleg hadifoglyok. Zalaegerszeg pl. már így is élelmezési gon­dokkal küszködött, mivel a város határában épülő fogolytábor és az ennek őrizetére kirendelt katonaság számára a hadvezetőség a környéken szerezte be az élelmiszert. Emellett szükség volt az illető községekben olyan nagyobb épületekre, amelyek az érkezőket be tudják fogadni, ugyanis ha mód nyílt rá, célszerű volt őket azonos helyen elszállásolni a róluk való gondoskodás megkönnyítése végett. A letenyei és a zalaszentgróti járás túlzsúfoltság és lakáshiány, Zalaegerszeg pedig az említett okok miatt helyezkedett elutasító álláspontra. Közben az olaszokkal való ellentétek végképp kiéleződtek, Itália úgy lát­ta, hogy érdekeit az Antant oldalán tudja jobban érvényesíteni. Május 3-án kilépett a Hármas Szövetségből. Mindennek az lett a következménye, hogy meg kellett tenni a szükséges intézkedéseket az érintett terület kiürítésére. A kitelepített lakosság elhelyezésére kijelölt vármegyékkel és városokkal (Sopron. Csongrád. Vas. Zala, Tolna. Baranya. Csanád, Fejér, Veszprém, Bi­har, Szilágy, Békés. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye, valamint Sopron, Sze­ged, Pécs, Hódmezővásárhely városok) előre közölték, hogy kb. hány mene­kült fog odaérkezni. A Zala megyére kirótt létszám 2600 olasz—szlovén nem­zetiségű egyén, akiket a következőképpen kell elosztani a járásokba: az alsó­lendvai. csáktornyai, kanizsai, keszthelyi, letenyei, novai, pacsai, perlaki, sü­megi és zalaszentgróti járásba 200—200 személyt, a tapolcai és zalaegerszegi járásba 300—300 személyt. Ezek szerint tehát hiába volt az előzetes felmérés, a központi kormány­szervek a járásokra kiszabott létszámoknál ezt nem vették figyelembe. El­képzelhető, hogy már a zalai jelentés beérkezése előtt megszületett a döntés az egyes vármegyékbe elhelyezendők létszámáról. A főispán ugyanis csak május 4-én kapta meg az alispántól a felmérés összesített eredményét és csak ezután tudta továbbítani azt a felsőbb hatóságoknak. így, mikor meg­kapták járásokra lebontva a belügyi rendeletet, kénytelenek voltak •—• a fő­szolgabírói és polgármesteri jelentéseket figyelembe véve — azt megváltoz­tatni, s a létszámelosztásnál a helyi sajátosságokat tekintetbe venni. A rendelkezésre álló forrásokból azt a következtetést lehet levonni, hogy a kitelepítettek szállításának az irányítását a bécsi Zentraltransportleitung (Központi Szállítási Vezetőség) látta el. Ez a szervezet értesítette a főszolga­bírókat az érkezés várható időpontjáról és helyéről, valamint az érkezők szá­máról. Az utazás tényleges lebonyolítása pedig a vasúti közlekedés katonai irányítása miatt, feltételezhetően helyi katonai szállítási vezetőségek feladata volt, amelyek e célból különvonatokat vettek igénybe. Az eredeti lakhelyen illetékes szállítási vezetőségnek elvileg a belügyminiszterhez bejelentett elő­zetes elosztási tervezet szerint kellett közvetlenül a járási székhelyekre útnak indítania a menekültek egyes csoportjait. A megye területén már időben felkészültek az érkezők fogadására. Az alispán külön felhívja a szolgabírák figyelmét, hogy ezzel kapcsolatos intéz­kedéseiket feltűnés nélkül, „a lakosság ok nélküli elriasztásának elkerülésé­vel" tegyék meg. Az emberek feltételezett bizalmatlanságára nyilván az adott okot, hogy az érintett községek lakói valószínűleg igyekeztek elkerülni a be­szállásolással járó kényelmetlenségeket, hiszen ez az amúgy is szűkös időkben

Next

/
Oldalképek
Tartalom