Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 21. (Zalaegerszeg, 1985)
Kapiller Imre: Adatok Zala megye felvilágosodás- és reformkori könyvtárának történetéhez. Pallini Inkey Ferenc bellicai könyvtára
KAPILLER IMRE: ADATOK ZALA MEGYE FELVILÁGOSODÁSÉS REFORMKORI KÖNYVTÁRAINAK TÖRTÉNETÉHEZ Pallini Inkey Ferenc bellicai könyvtára A 18—19. század fordulóján élő vidéki birtokos nemesség — néhány kivételtől eltekintve — kulturális igényeit nézve a hazai olvasóközönség legkevésbé művelt, legigénytelenebb rétege. A kor írói, költői gyakran gúnyolják ennek a csoportnak parlagias életformáját. 1 Mikes Kelemen 1725-ben keserűen ír e réteg neveltetéséről: „...mert ugyanis nézzük, hogyan neveltetnek nálunk az ifjak közönségesen? Legalább tíz vagy tizenegy esztendős koráig a faluból ki nem megyén, hanem addig a falusi iskolába jár. Addig a2 ideig megtanul olvasni.. . Ha iskolában nincsen, otthon egyebet, nem lát, hanem minden héten hétszer az apját részegen látja . . . Tizenkét, vagy tizenhárom esztendős korában valamely kollégylumba beplántálják, ahonnét huszonnégy vagy huszonöt esztendős korában szabadul ki."' A kollégiumból kikerülve . .. a mi deákunk azon igyekszik, hogy cifra köntöse és paripája légyen — egynéhány könyveit és filozófiáját valamely almáriumban el tevén, azután faluról falura kijárja az atyjafiait —." S ha némi tudománnyal is tért meg. azt néhány év alatt fontos elfoglaltságai — mint a vadászat, az ivászatok — miatt mind elfelejti, ,,... így a mi filozófusunk egy-két esztendő múlva olyan tudatlanná lészen, valamint a gondviselője, is ha tiszttartójának nem kellenék írni, talán az írást és az olvasást is elfelejtené". 2 Mikes a 18. század eleji állapotokról summázza véleményét. Nem sokban különbözik ettől az egy évszázaddal később élő Kovács Sámuel véleménye sem, aki 1823-ban Plutarchost idézve így ír a tanulás és a tanítás presztízséről: „Midőn a gyerek arra az időre jutott, hogy tanító keze alá kell adni, rá kell vigyázni: hogy gyermekünket durva paraszt, semmirekellő ember kezére ne bízzuk. Mert nevetséges dolog az mint ma sokan cselekszik, hogy ha jó szolgáik vágynak, némelyeket közülök szántásra vetésre, másokat hajóra, 1 Erre vonatkozóan lásd: FÜLÖP Géza: A magyar olvasóközönség a felvilágosodás idején és a reformkoiriban. Bp. 1978. 195—230. 1. 2 MIKES Kelemen: Törökországi levelek LXII. levél = Könyv és könyvtár a magyar társadalom életében 1849-ig. Bp. 1963. 253—257. 1.
